Éveken át készült, és mindenki úgy várta, mint a Jézuskát. Megérte? Nem érte meg? Fejlődött? Milyen a grafika? Milyen a játékmenet? Érdemes megvenni, és ha igen, akkor kinek? Nyugi, a végére minden kiderül! Jöjjön tehát a Red Dead Redemption 2 bemutatója!
A Red Dead Redemption sorozat
2010-ben dobta piacra az első részt a GTA kiadója, és a nyílt világú (open world), western tematikájú játék gigantikus sikert aratott. A sok kardozós-orkos-tündés fantasy és robotos-szörnyes sci-fi után úgy kellett már egy kovbojos cucc, mint egy falat kenyér. A népek imádták, hogy itt most kivételesen a nyolcfejű sárkány vagy a lézerfarkú lépegető helyett grizzlymackókkal meg mexikói banditákkal lehet küzdeni, és ráadásul a grafika, a kezelés és a sztori is eléggé rendben volt. Emiatt nagy várakozás előzte meg a folytatást, ami több, mint hat évig készült, de végre befutott.
A körítés
Történeti kor: Ezúttal is a képzelt vadnyugaton zajlanak az események, hivatalosan 1899-ben, de gyakorlatilag a klasszikus 50-80 évből merítettetek a készítők. Azaz van már villanyáram, ám az emberek még lovon és szekereken járnak. A vidéket banditák fosztogatják, akadnak indiánusok, prémvadászok, erdőjáró trapperek, lapátkerekes gőzhajók, vonatok, rendes városok seriffel, boltossal, lotyókkal és kötekedő részegekkel, ranchok farmerekkel és tehenekkel. Egy szóval minden amit az indiános könyvekből, és a westernfilmekből megismerhettünk eddig.
Környezet: Hatalmas, és baromira változatos. A szédítően magas, havas hegységektől, a fülledt sűrű erdőkőn át és füves prérin át egészen a sivatagos területekig terjed. Természetesen nem hiányoznak a folyók, tavak források, sötét mély kanyonok, bazinagy sziklák sem. Az állatvilág is ennek megfelelően eléggé sokrétű, akad prérikutya, nyuszi, mókus, gazella, puma, farkas, még nagy szarvas és medve is, a vizekben pedig hódok és halak pancsolnak. Tényleg napokon át lehet csak azzal szórakozni, hogy az ember csak felfedezi a vidéket, ez eddig (az egyik) legjobb ilyen mesterséges, virtuális világ, amit valaha láttunk. A napszakok rendesen váltakoznak, épp úgy, mint az időjárás, szóval simán benne van a pakliban, hogy egyik pillanatban még napozunk, aztán meg alig látunk valamit a viharban. Ez nyilván a játékunkra is hatással van, hiszen sötétben vagy szakadó esőben értelemszerűen nem látni olyan jól lehet látni, azaz értelemszerűen lövöldözni se.
Főszereplő: Egy Arthur nevű pofát kell irányítani, aki szegény eléggé „B” kategóriás karakter. A nyomában sem ér a játéktörténelem karizmatikus ászainak, és nyilván idővel kiderül, hogy ő se az a kőegyszerű, bunkó bandita, aminek sokáig tűnik, de hát azért nem egy különösebben összetett és szimpatikus alak.
Sztori: A fő történeti szál nem valami nagy szám. Adva van egy csomó bandita, akik vissza akarnak szerezni egy zsák pénzt, és akik alapból nem különösebben szeretik egymást. Persze megvannak a szokásos csavarok, bejön az árulás is, anélkül ma már komolyabb számítógépes (konzolos) játékot el se lehet a már képzelni. Van persze egy rakat mellékküldetés is, de azoktól sem vágtuk magunkat hanyatt. Az az igazság, hogy e téren sajna elmarad az etalonnak tekinthető GTA-Witcher párostól, ahol még ezek a kiegészítő szálak is marha érdekesek és izgalmasak voltak. Itt csak darálunk különösebb érzelmek vagy gondolkodás nélkül.
Játékmenet
Irányítás: Teljesen rendben van! A karakter hibátlanul vezérelhető, nincsenek hibák, különösebb bakik. Nem ragadunk be a fába-kőbe stb.
Harc: Egy ilyen játék központi eleme a harc, azon belül is elsősorban a lövöldözés. Ezt a Red Dead Redemption 2 során elég jól megoldották, mert bár kontrollerrel nem lehet annyira gyorsan és pontosan célozni, mint az egérrel, azért a rásegítésnek köszönhetően így is egész sokszor találunk. Megmaradt az előző részből ismert lassítás mód, ami csak néhány pillanatig tart, de ez pont elég, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor tudjunk szépen öldökölni.
Kiegészítő tevékenységek: A Red Dead Redemption 2 nagyon sokoldalú. A küldetések teljesítése mellett lehet vadászgatni, fejvadászkodni, rabolni, lopni, pókerezni, piálni, növényeket gyűjteni, a lóval bravúroskodni, boxolni de még horgászni is. A legjobb, hogy ezekre mind szükség is van, hiszen egyrészt fel kell fejlesztenünk a banditatábort, amihez nyersanyagokra van szükség, másrészt folyamatosan fejlődik a karakter annak függvényében, hogy miket is csinálunk, ami hatással van az életerejére, a kitartására, de még a ló ügyességére is. Azaz az RPG elemek sem hiányoznak, ami sokat dob a játékon. E téren egyébként komoly részletességig is elmentek a fejlesztők, hiszen például szükség van a fegyverek megpucolására, mert egyébként pontatlanabbakká válnak, emellett időről-időre ennie és aludnia kell a főhősnek, mert ha nem teszi rosszabbul teljesít, a pacit pedig csutakolni és etetni kell. Egy idő után konkrétan olyan volt, mintha átment volna westernszimulátorba a dolog, amihez hasonlóval eddig még nem nagyon találkoztunk. Már tényleg csak az hiányzott, hogy megfejjünk egy tehenet, vagy kifosszuk a mókus odvát egy kis mogyoróért.
Szabadság: A nyitott világban oda megyünk és azt csinálunk amit akarunk. A szabadság azonban mégsem végtelen, mert a küldetések sajna eléggé kötöttek. Konkrétan sokszor teljesen lineárisan kell végrehajtani a feladatokat, és előre megírt módon a semmiből dobálja elénk az ellenségeket egy adott helyre. Ez pedig borzasztóan illúzióromboló, és méltatlan egy ilyen játékhoz.
Grafika
Atombomba! Hibátlan az egész, a táj, a kiegészítő tereptárgyak, az állatok, a vonatok, a romok, a víz, az emberek arca, minden. Az animációk eszméletlen jók, sokszor konkrétan olyan volt, mintha valami westernfilmet néznénk a játék helyett. PlayStation 4 Pro konzolon toltuk, ahol be is adta a 4K felbontást és a HDR megjelenítést, ahogy kell.
Hang
Szuper! A zenék, zörejek, az állatok óbégatása, röfögése, kuttyogása, csiripolása és az emberek beszédje, ordítozása is teljesen hiteles. Nagyon sokat tesz a hangulathoz.
Szavatosság
Irgalmatlan ideig el lehet vele lenni. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy hamarosan ön a multiplayer, azaz a többjátékos mód.
Kihívás
Remek! A játék piszok nehéz, borzasztó sokszor meghaltunk már eddig is. De hát pont ez az, ami ösztökél, hogy újra és újra nekiugorjunk, jobbak és ügyesebbek legyünk. Viszont az is igaz, hogy a fő küldetéshez tartozó feladatok sokszor pofonegyszerűek.
Ár
18 800 forintért már megvehető az alapverzió, ami ma sajnos teljesen átlagos összegnek számít egy ilyen kaliberű program esetén.
Kinek ajánljuk – Red Dead Redemption 2
– Western rajongóknak.
– Akik oda voltak Winettouért és a Cooper könyvekért.
– Elegük van már a hótegyforma fantasy RPG-kből.
– Szeretnek lőni.
– Mindig vágytak arra, hogy kipróbálják a cowboyok életét.
– Szeretnek lovagolni.
– Bírják a kihívásokat és valami újra vágynak.
Kinek nem ajánljuk – Red Dead Redemption 2
– Nem bírják a vadnyugatot.
– Cybervegánok, még a játékokban sem ölnek.
– A kardozós vonal megszállottjai.
– Nem bírják az idegesítő kötöttségeket.
– 19 ropit azért nem adnának ki egy játékért.
