A Queenslandi Műszaki Egyetem és a Southern Cross Egyetem kutatói, olyan búvár robotot készítettek, amivel a pusztuló területekre lehet szállítani a korall lárvákat.
Ez az első ilyen próbálkozás
A Nagy-korallzátony a Föld legnagyobb ilyen képződménye, amely Queensland (Északkelet-Ausztrália) partjainál kétezer kilométer hosszan nyúlik el. A zátonyt az elmúlt években a töviskoronás tengeri csillagok túlszaporodása és a vízminőség romlása, valamint tömeges korallfehéredés sújtotta, ami a szakértők szerint helyrehozhatatlan károkat okozva.
A csalánozók törzsébe tartozó tengeri élőlények kétféle módon szaporodhatnak. Az ivartalan szaporodás esetén, bimbózással új korallpolipok keletkeznek, míg ivaros szaporodáskor a korallok spermiumot és petesejtet lövellnek ki. A megtermékenyített petékből lárvák jönnek létre, amelyek letelepednek és új kolóniákat alkotnak. A tengerbiológusok és mérnökök által megalkotott víz alatti robot a felszín felé igyekvő tojásokat gyűjti össze és juttatja el a zátony, tudósok által meghatározott részeire. A projektet Peter Harrison professzor felügyeli, aki az eljárás kidolgozásában is komoly szerepet vállalat, s rendkívül bizakodó a drón technológiával kapcsolatban.
