Az interneten követhetjük nyomon annak a hat déli simabálna csoportnak az útvonalát, akiket műholdas nyomkövetőkkel szereltek fel.
A kutatók hat tengeri emlőst szereltek fel műholdas nyomkövetőkkel, amelyek alapján a bálnák vándorlási szokásait szeretnék vizsgálni. Emma Carroll vezető kutató és kollégái emellett bőrmintákat is vettek az állatoktól, sőt drónok segítségével a bálnák hosszát is lemérték. Az emlősökre az Új-Zéland legdélibb szigetétől, a Stewart-szigettől több mint 400 kilométerre délre fekvő Port Ross térségében tették rá a nyomkövetőket.
Az eddigi eredmények szerint a bálnák nyáron elhagyták a Port Ross térségét, és meglepő módon nem arra indultak, amerre várták volna a kutatók, akik arra tippeltek, hogy az Új-Zélandhoz és Ausztráliához közelebbi melegebb vizek felé indulnak. A bálnák azonban máshogy gondolták, ők ugyanis még délebbre úsztak az Antarktisz irányába, így egyelőre nem tudni, hogy vissza fognak-e fordulni észak felé.
Ezen az oldalon követhetik a délibálna csapatot.
Simon Childerhouse ökológus véleménye szerint a bálnákra a legnagyobb veszélyt a klímaváltozás jelenti, bár egyelőre azt még nem tudni, hogy miképpen befolyásolja majd az éghajlatváltozás a bálnák táplálékszerzési lehetőségét.
A déli simabálnák már voltak a kihalás szélén, az 1800-as években a vadászatuk miatt csupán 40 példányra csökkent az egyedszámuk. Idővel ez lényegesen javult, 2009-ben már megközelítőleg kétezer példányt számláltak.
[sc name=”facebook” ]
