Beváltotta az év egyik legjobban várt játéka a hozzá fűzött reményeket? Menyire élvezetes az Assassin’s Creed: Valhalla? Milyen a szavatossága? Megéri megvenni? Megnéztük!
A világ egyik legnépszerűbb játéksorozata, az Assassin’s Creed, amelynek részeiben a játékosnak egy hatalmas terepen barangolva kell különféle feladatokat megoldania. Akció orientált proggiról van szó, tehát a hangsúly a gyilkolászáson, rejtvények megoldásán van, a cél pedig, hogy temérdek ellenfél levadászása után eljussunk a fő-fő szemétládához, akit természetesen szintén ki kell filézni.
2020 vége felé, az új Xbox és PlayStation konzolok megjelenésével együtt egy ezekre optimalizált friss epizóddal bővült az Assassin’s Creed: Valhalla személyében. Az ókori Egyiptom és Hellász után, most a középkorba, a viking érába helyezték a cselekményt, és egy északi harcos szerepében kell megváltanunk a világot.
Miért most?
Már egy ideje kapható, ki is jött róla egy csomó teszt, a legtöbb egy nap után, de mi más utat választottunk. Persze lehet rövid idő alatt is következtetéseket levonni a grafikáról, a kezelésről, de arról egyszerűen nem, hogy mennyire nyújt tartós szórakozást, hogy mennyire jó a hangulat, hogy mennyire ragadja magával az embert, tehát, hogy érdemes-e elkölteni rá egy komolyabb összeget.
Nyilván tíz liter kávéval, könnyű fokozaton végig lehet szaladni a sztorin 30 óra alatt, csak a kérdés, hogy ennek mi értelme van? Nem sok. Ráadásul a korábbi részekkel is ipari mennyiségű időt töltöttünk, (én konkrétan az Origins ÖSSZES kiegészítőjének ÖSSZES mellékküldetését is megcsináltam) szóval inkább úgy döntöttünk, hogy nem sietjük el a dolgot. Beállítottam szépen a legnehezebb fokozatot, és egy hónapja napi szinten tolok vele egy-két-nyolc órát, hogy választ kapjak a korábban felvetett kérdésekre.
Látványvilág, hangok
A világ jelenlegi legerősebb konzoljának számító Xbox Series X-en a látványvilág félelmetesen gyönyörű. A 4K felbontású, HDR grafika döbbenetesen jól néz ki, pláne azon az LG BX tévén, amelyet már felkészítettek ezekre az új generációs játékgépekre. Kipróbáltuk egyébként egy korábbi Xbox One konzolon is, és bár látványos a különbség, de azért azon is rendben van a képi világ.
Az animációk fantasztikusak, minden mozog, a környezet él, az árnyékok dinamikusan változnak, még az apró részletek is nagyon rendben vannak. A hangokat is csak dícsérni lehet. Teljesen hitelesen csörömpölnek a kardok, szabályák, a farkas úgy bömböl mint a valóságban, a madarak csiripelnek, a tehén bőg, a víz surrog, az emberek pedig megállás nélkül szövegelnek.
Kezelés
Az Eivor névre hallgató (lehet nő vagy férfi) főszereplőt TPS módban irányítjuk, azaz a háta mögül, kívülről látjuk, hasonlóan az eddigi AS epizódokhoz. A kontroller összes gombját használni kell ha tényleg ki akarjuk aknázni a játékban rejlő összes lehetőséget.
De szép fokozatosan vezet rá ezekre a program, szóval nem az van, hogy egyből bedobnak a mély vízbe. A program magyar nyelven (még) nem kommunikál, ami problémát okozhatna annak aki nem beszél egy világnyelven sem. Vannak olyan feladatok, amelyek végrehajtásához szükséges az, hogy értsük, hogy mi volt az NPC fájása korábban, de kérhetünk segítséget, és akkor a játék gyakorlatilag mindent pontosan megmutat. Mindent összevetve a kezelés rendben van, meg lehet szokni hamar az irányítást.
Játékmenet
Az újkori Assassin’s Creedekhez hasonlóan a Valhallában is egy iszonytatóan nagy nyílt világban kell kalandoznunk. A feladatokat többé-kevésbé tetszés szerint oldhatjuk meg, de nagy hangsúly van a fejlődésen, a jobb cuccok beszerzésén. Tehát a ma már kötelezőnek mondható RGP elemek sem hiányoznak. Arra van lehetőség, hogy a hősünk által használt speciális képességeket a saját ízlésünkhöz szabjuk, így viszonylag szabadon összeállíthatunk egy hozzánk passzoló harcmodort.
A szokásoknak megfelelően az ellenfelek nehézségi szintje is eltérő, azaz vannak olyan részei a térképnek, ahol a játék korai szakaszában már egy csigabiga is kinyírna, de hát ez az ilyen programoknál abszolút megszokott és érthető.
Háttér és sztori
A történet 9. századi Norvégiában kezdődik, de innen hamar átzsuppolódunk a kora középkori Britanniába. Itt keveredik a római, a keresztény, barbár szász és viking kultúra, aminek következtében egy csomó különféle népséggel találkozhatunk. Mióta elkezdtem játszani, egy csomót olvasgattam arról, hogy milyen is volt ez a világ a valóságban, és arra jutottam, hogy az Assassin’s Creed: Valhalla meglepően hitelesen adja vissza ezt a kaotikus időszakot: Királyságok dőltek meg egyik napról a másikra, dánok, norvégok, szászok és skótok éltek egymás mellett a legnagyobb egyetértésben, vagy csupálták saját földijeiket mindenféle különösebb ok nélkül.
Szóval akció akad bőven. A játék során nagy szerepet kap a Bosszú, mint fő motivációs tényező, idővel belépünk az Assassinok nemzetközi szervezetébe, hogy a szokásos módon a nagy ellenfél, a gonosz Háttérhatalom (Order) ellen áskálódjunk. Saját városunk fejlesztgetéséhez szükséges nyersanyagok összegyűjtése az egyik fő feladat, ezen kívül szövetségeseket kell gyűjteni, amihez értelemszerűen különféle feladatok végrehajtásán keresztül vezet az út.
A kritikákban felhánytorgatták, hogy a sztori nem annyira ütős, és a karakterek nem annyira viccesek, mint a Witcherben. De hát ez igazából nem tragédia. Egy akciójáték amúgy is alaposan behatárolja a lehetőségeket történetvezetés szempontjából, ha pedig röhögni akarok, akkor előveszem a Kretén magazint. Maga a főszereplő, Eivor rendben van, én a csaj karakterrel nyomom, szimpatikus, lehet azonosulni a céljaival, szóval ezzel sincs gond.
AKCIÓ!
Na de jöjjön is a lényeg! Az Assassin’s Creed: Valhalla lényege az akció, a harc, a küzdelem. Sok más open world programmal szemben itt óriási szabadságot kapunk ebben. Egy ellenfelet például a következő módszerek segítségével likvidálhatunk.
- Legyakjuk szemtől szemben férfias küzdelemben
- Hátulról ledöfjük
- A nyakába ugrunk a magasról és úgy döfjük le
- Berántjuk egy szénaboglyába/bokorba, és ott kapja meg az orgyilkos kezelést
- Megmérgezzük
- Lelökjük a magasból
- Mesterlövész nyíllal likvidáljuk
- Sündisznót csinálunk belőle a nyílvesszőkkel
- Nyílvesszővel belelövünk a lábába, és amíg összeroskad, adunk neki baltával
- Ráeresztünk egy oroszlánt/farkast/medvét
- Rádobunk egy égő csuprot, amitől felgyullad
- Odacsaljuk egy csomó olajos köcsög mellé és rágyújtjuk azokat
- Hívjuk a viking haverjainkat, hogy intézzék el
Természetesen mindig az adott környezet határozza meg, hogy melyik is a legjobb megoldás, de tényleg hatalmas szabadságot ad e téren is a játék. Rengeteg lehetőség van, hogy mindenki kiélje ilyen irányú kreativitását. Emellett a feladatok, tennivalók terén is nagy a változatosság, mutatjuk, hogy mit lehet csinálni:
- Nyomni a fő sztorivonalat
- Fosztogatni
- Ellenséges táborokat elfoglalni
- Horgászni, vadászni
- Misztikus tárgyakat gyűjteni
- Kiemelt pontokat megmászni
- Fejvadászkodni
- Misztikus mellékküldetéseket végrehajtani
- Az Order tagjait likvidálni
- A városunkat építgetni
- Városokat megostromolni, tömegben kaszabolni
Ebből fakadóan pedig nagyon-nagyon nehéz megunni a játékot. Mindig talál magának az ember valami újdonságot, feladatot, amit szívesen csinálna.
Kihívás
Legnehezebb fokozaton a kihívás óriási! Szemtől szemben a túlerő pillanatok alatt elintéz még akkor is, ha nagyjából egy szinten vagyunk az ellenfelekkel. Ahhoz, hogy legyen bármi esély, muszáj végigcsinálni a legtöbb mellékküldetést, rendesen gyűjtögetni a nyersanyagokat, upgradelni a felszerelést, erősíteni a saját mini hadseregünket, és fejleszteni a városunkat. Ez pedig remek!
Az ember rá van „kényszerítve”, hogy tényleg elmélyedjen a játékban, stratégiákat főzzön ki, taktikázzon, bújkáljon ha arra kerül a sor. Tehát úgy játsszon a Valhallával, ahogy azt a készítők megálmodták. A mesterésges (un)intelligencia egyébként csinál hülyeségeket, de azért nem lehet nagyon meghekkelni a rendszert, nincsenek tuti killek, így ha marhaságot csinálunk, akkor bizony meg fogunk halni. A kihívás hatalmas és állandó, de nincs olyan ellenfél, akit idővel ne lehetne kinyomni. És ez ennek a játéknak az egyik nagy erénye.
Értékelés – Assassin’s Creed: Valhalla
Az Assassin’s Creed: Valhalla egy remek játék! Régóta megy vele a műsor, de még mindig nem untam meg, és ahogy nézem a végkifejletik még hátra van jó néhány hónap. Az is biztos, hogy a kiegészítőket is meg fogom venni hozzá. Aki szerette a korábbi részeket, bírja az ilyen kardozós-nyilazós, gyilkolászós, csihi-puhi stuffokat, annak bátran, meleg szívvel tudom ajánlani. A grafika bombasztikusan jó, a hangok is, a hangulat pedig pazar. Imádás van.
[sc name=”facebook” ]
