Eredetileg a Doom-ról akartam írni, de miután beszereztem a PS-re szánt verziót és elkezdtem játszani vele, arra lettem figyelmes, hogy a mozgásától megfájdul a fejem és felkavarodik a gyomrom. Pedig van abban valami pikáns, amikor az ember az PS5-n pörgeti az 1993-ban megjelent darabot. “Pixeles” volt, de egy Doom-pixel szerintem 200 valós pixel volt. Na de, akármennyire is fáj beismerni, rosszul lettem a Doom-tól. Ezért gondoltam kevésbé erőszakos vizekre evezek. Jöjjön inkább a Pac Man.
Waka waka
A játék története talán érdekesebb, mint maga a játék. Bár ahogy kicsit utánanéztünk kiderült pár olyan dolog a játékmenetről, amiről korábban még nem is hallottunk, de talán ne szaladjunk ennyire előre.
Az 1980-ban megjelent, Namco által fejleszetett játék eredeti elnevezése Puck Man volt, de előre gondolkozva megváltoztatták, hiszen az arcade játékgépek oldalán könnyű lekaparni a P betű egy darabját.
A Namco ekkor kezde felépíteni a saját kis fejlesztő csapatát, akiknek igazából a Pac Man volt az első igazi sikere. Akkoriban az arcade játékok jelentős része valamilyen háborús, akciós tematikát követett, viszont ezekre kevésbé volt fogékony a női célcsoport, illetve a kisebb gyerekek számára is kevésbé volt vonzó. Ezért aztán a Pac Man egy színes, kedves kis játék, ahol egy labirintusban kell kergetőzni négy darab szellemmel, akik ha hozzánk érnek meghalunk, ha pedig mi telepumpáljuk magunkat szteroiddal (power pellet) akkor mi tudjuk megenni a szellemeket. Hát nem gyerekbarát?
Miért pont pie chart?
Több verzió is létezik arra vonatkozóan, hogy miért úgy néz ki Pac Man, ahogy. Az egyik szerint a pizza forma ihlette az alakot, a másik szerint pedig a hoki korong, aminek az angol megnevezése hockey puck.
Nem könnyű manapság online régi arcade játékokat játszani, főleg, hogy a Flash is a sírba szállt. De azért itt-ott még fellelhető egy-egy példány, bár rendkívül szeretném kipróbálni egy valódi arcade gépen is.
Szóval a játék, mint ahogy azt már említettük egy labirintusban játszódik, ahol a célunk, hogy minél több kis pontot együnk meg. Ha bekapunk egy power pellet-et, akkor rövid időre lehetőséget kapunk arra, hogy mi vadásszuk le a szellemeket, akikért extra pont jár. Ha elfogynak a kis pontok, akkor a következő szintre jutunk, ahol a szellemek gyorsabbak, a power pellet hatása pedig rövidebb ideig tart.
Ami viszont meglepett minket, hogy a négy szellemnek neve is: Blinky (piros), Pinky (rózsaszín), Inky (cián-kék) és Clyde (narancs).
De ami mégjobb, hogy mindegyikük saját mesterséges intelligenciával rendelkezik, saját személyiségük van. Blinky kergeti Pac Mant, Pinky és Inky megpróbálják sarokba szorítani, Clyde pedig néha kergeti Pac Mant, néha menekül előle.
Nem térünk napirendre afelett, hogy miért Clyde a negyedik szellem neve. Ez picit olyan, mintha a Kacsamesékben Tiki, Viki és Károly lennének a szereplők.
Bár megpróbáltuk igazolni, hogy valóban így viselkednek a szellemek, annyira sok időnk nem volt, hogy a színek alapján figyeljük a viselkedést, mert különben gyorsan véget ér a játék. Az feltűnt, hogy a Blinky tényleg mintha csak kergetne.
A játék maga még mindig jópofa, a karakterek mára ikonikusak és a világ minden táján felismerik őket. Viszont nem tudott annyira lekötni, mint más hasonló korú játékok. Mókás körbe enni a power pellet-et, hogy stratégiai időzítéssel tudd alkalmazni az orálisan adagolható szteroidot, hogy aztán lesújts a szerencsétlen, menekülő szellemekre, figyelni a pályát, hogy ne szorulj be a sarokba, gyorsan irányt váltani, ha túl közel kerül Inky vagy valamelyik társa. De míg egy Tetrist most is el tudnánk játszani órákig, a Pac Man inkább a nosztalgia hangulat miatt ültet le ismét a képernyő elé, pont annyi időre, amennyit egy Google Doodle-el el tudunk tölteni.
[sc name=”facebook” ]
