1936-ban Tihanyi Kálmán tényleg feltalálta a magyar plazma tv készüléket? És ha igen, akkor miért nem lett belőle semmi?
A magyar tudósok nevéhez számtalan találmány fűződik, amelyek között akadnak teljesen világos szabadalmak is és olyan technológiák, amelyeket egyfajta misztikus köd leng körbe.
Kétség kívül ez utóbbiak közé tartozik a plazma tévé, amelynek első működőképes példányát a nagyközönség előtt az 1998-as naganoi olimpián mutatták be a Philipsnek köszönhetően, és amelyről azt állítják, hogy egy magyar tudós már 1936-ban feltalálta. De ez igaz vagy csak mese? És ha igaz, akkor miért kellett 6 évtizedet várni, míg boltokba kerültek az első ilyen modellek? Volt magyar plazma tv?
Tihanyi Kálmán és a magyar plazma tv
Tihanyi Kálmán 1897-ben született a Nyitra melletti Üzbégen, azaz a mai Szlovákia területén. Nagyon tehetséges fizikus volt, és egy rakat király cucc fűződik a nevéhez. Például elévülhetetlen szerepet játszott a katódsugárcsöves televízió megalkotásában, amely évtizedeken át uralta a világot. És némiképp ironikus módon ő volt az, aki elsőként kezdett foglalkozni egy olyan eljárással, amely végül nyugdíjba küldte a már említett katódsugárcsöves televíziókat.
Tihanyi Kálmán ugyanis 1936-ban tényleg benyújtott egy szabadalmi leírást, amely a plazma tv működési elvét tartalmazta. Egy olyan eljárást, amelynél a kijelző egyes részeit olyan nagy nyomású invert gázzal töltik fel, amely elektromos áram hatására kisül, plazma állapotba kerül, és eközben fényt bocsát ki magából. 1939-re tovább finomította ötletét, és egy kész készülék terveivel állt elő, amely ezen az elven működött, lapos lett volna, és akár a falra is fel lehetett volna akasztani. Ez pedig alapjaiban megegyezik a modern plazma tévék működési elvével.
Viszont az az igazság, hogy ennél tovább viszont nem jutott, legalábbis a mai ismereteink szerint nem. Ugyanis nem készült működőképes prototípus, termék (vagy mi nem tudunk róla), és arról sincsenek infók, hogy a gyakorlati megvalósításban meddig jutott. Ma úgy tudjuk, hogy semeddig. Ezek már a háborús idők voltak, és az ország vezetése arra kényszerítette, hogy különféle haditechnikai eszközök fejlesztésére koncentráljon. Így egy ilyen bizonytalan, bár kétségkívül ígéretes, ám a harcokban nem használható megjelenítőre már nem maradt szellemi kapacitása.
Tihanyi később szembekerült a hatalommal, részt vett az ellenállási mozgalomban, a nyilasok börtönbe zárták, amely rendkívül megviselte a szervezetét, és 1947-ben, mindössze 49 éves korában egy szívinfarktus után életét vesztette.
Halálával a plazma képalkotási technológia évtizedekre a feledés homályába merült, és csak harminc évvel később kezdtek az eljárással foglalkozni amerikai tudósok. Ők valószínűleg Tihanyitól függetlenül dolgoztak, hiszen a magyar tudós szabadalmai csak nem olyan régen kerültek elő az MTA kézirattárában található dokumentumkötegből. A hetvenes évekre már léteztek működőképes plazmaképernyők az említett amerikai mérnökök jóvoltából, de amíg ez az eljárás a nagyközönség elő került, arra tényleg a huszadik század végéig kellett várni.
Mi lett volna?
Nagyon durva belegondolni, hogy mi lett volna, ha Tihanyi megkapja az őt megillető támogatást, ha tudásával nem a fegyverkezést, a radarrendszereket, és a hasonló pusztító eljárásokat kell szolgálnia. Simán benne van a pakliban, hogy egy nyugodtabb korban hamar előállt volna egy működőképes modellel. Ne felejtsük el, hogy korábban olyan cégek vásárolták meg a szabadalmait, mint a Telefunken, a Loewe vagy az RCA, tehát a világ legnagyobb (szórakoztató)elektronikai cégeivel áll kapcsolatban, és ismerték el e társaságok a tudását. Köztük biztos lett volna olyan, aki megbízik benne, és aki felismeri a plazmában rejlő erőt ahhoz, hogy megfelelő hátteret biztosítson a kísérletekhez. Így pedig simán megszülethetett volna a Magyar Plazma TV.
Tihanyi Kálmán bízott a plazma technológiában, hiszen 1933-ban kezdett foglalkozni e megoldással, tehát hat évet rászánt az életéből, és itt nem valami habókos kóklerről van szó, hanem korának egyik kiemelkedő fizikusáról, akinek munkásságát, még az UNESCO is elismerte. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha a plazma valóban életképes ötlet volt, akkor miért kellett dekádokat várni addig, míg lett is belőle valami. Nos, az említett katódsugárcsöves technológia ekkoriban nagyon sok potenciált rejtett, elég ha csak például a színes tévékre gondolni, amik ekkor bukkantak fel. És igazából teljesen logikus, hogy a háborús sokkból ébredező technológiai konszernek inkább erre a vonalra fókuszáltak.
Akkor tehát Tihanyi feltalálta a plazma tévét?
Ma már a nemzetközi tudományos közeg abszolút elismeri Tihanyi érdemeit e téren is, és úgy tekintenek rá, mint arra a tudósra, aki megtette az első lépéseket a plazma kijelzőtechnológia területén. Azt gondolom, hogy nevezhetjük Tihanyi Kálmánt a plazma tv (egyik) feltalálójának, még akkor is, ha gyakorlatban működő modellt nem tudott letenni az asztalra, vagy legalábbis nem tudunk ilyen készülékről. Felnézhetünk rá, mert állhatatos volt, tehetséges, nemzetközi szinten is megállta a helyét. Egy ezer fős faluból indulva meghódította találmányaival az egész világot. Valamint azért is mert, fel mert állni a hatalomnak, volt benne annyi bátorság, hogy szembe szálljon a nácikkal, tiltakozzon a német befolyás ellen, és ezért még a börtönt is vállalta, amely végül a halálához vezetett.
Tihanyi Kálmán egy nagy ember volt, és az ő, illetve elfeledett plazma tévéjének sorsa elég jó szimbóluma sajnos Magyarország és a magyarság történelmének. Az elpuskázott lehetőségék és eltékozolt tehetségek földje voltunk, vagyunk és leszünk.
[sc name=”facebook” ][/sc]
Képek forrásai: Research Gate , Philips, Panasonic, Fujitsu
