Négy évtizede mutatták be a világtörténelem egyik legfontosabb számítógépét. Jöjjön néhány érdekesség és fontos tény a csodálatos Commodore 64-ről!
Az nem lehet vita, hogy a Commodore 64 minden idők egyik legfontosabb számítógépe. Alapvetően forradalmasította magát a komplett iparágat, minden korábbinál közelebb hozta az átlagembereket, a laikusok tömegét a számítástechnikához. Új szintre emelte a játékgyártást, az otthoni szórakozást, a számítógépes audio és vizuális művészetet is. Jöjjön most néhány érdekesség, és izgalmas tény a masináról, és megalkotójáról.
40 éves
1982 januárjában mutatták be a Las Vegas-i Consumer Electronic Show-n, azaz a CES kiállításon.
Guinnes Rekord
A Rekordok Könyve szerint ez a világ legnagyobb darabszámban eladott számítógépe. Mondjuk arról még mind a mai napig nincs konkrét adat, hogy mennyit is adtak el belőle. A cég egyes munkatársai szerint 17 milliót, az egykori elnök visszaemlékezései szerint 22 milliót, mások szerint a klónokkal együtt 30 milliót.
Bárhogy is van, ezek marha nagy számok. Lehet, hogy egyes notebook szériákból ma már többet adnak el, de azok rengeteg különféle változatban kerülnek a boltokba, és ezért nem számítanak egyetlen típusnak.
595 dodó
595 dollárba, azaz akkori árfolyamon durván 23 800 forintba került, csak viszonyításként: akkoriban Magyarországon az átlagkereset havi ~4300 forint volt. Mondjuk ezt a gépet nem is lehetett itt kapni hivatalosan a nyugati országok embargója, az úgynevezett COCOM-lista miatt. Akkoriban ez az ár egyébként egy ilyen kaliberű számítógépért alacsonynak számított.
Commodore
A gépet a Commodore gyártotta, amelyet Jack Tramiel alapított 1955-ben. A cég kezdetben írógépeket, később számológépeket, majd számítógépeket gyártott. A Commodore szó magyarul sorhajókapitány jelent, és azért választotta Tramiel, mert valamilyen katonai csengésű nevet szeretett volna, azonban a General és az Admiral már foglalt volt.
Jack Tramiel
Idek Trzmiel néven született a lengyelországi Lodzban, 1928 decemberében egy zsidó családba. Megjárta az auschwitzi és neugammei koncentrációs táborokat, és ha minden igaz, maga Mengele minősítette munkaképesnek. Állítása szerint a holokauszt után úgy érezte, hogy soha semmi sem állíthatja meg, minden nehézségre fittyet hányt, és ennek köszönhetően vált egy bulldog természetű üzletemberré, aki soha sem adta fel a harcot, és soha nem felejtette el a sérelmeit.
Jack Tramiel dolgozta ki a Commodore 64 mögött álló koncepciót, és óriási meglepetésre 1984-ben mégis elhagyta, a sikerei csúcsán a céget, miután összeveszett a főrészvényes Irvin Goulddal, aki tőkeinjekciójával korábban megmentette a vállalatot.
A vas
A Commodore 64 lelke a MOS 6510 processzor volt, amely 1 MHz-en zakatolt, és 64 Kbyte RAM-ot pakoltak mellé. Ezek a számok manapság, a gigabyteok, és gigahertzek korában talán nevetségesnek tűnnek, de akkoriban ez erős hardvernek számított. A 320 x 200 képpontos színes (16 árnyalattal) felbontás pedig grafikai téren a legjobbak közé emelte a maga korában. Akkoriban az Apple is csak fekete-fehérben nyomult, az IBM PC tulajoknak külön bővítőkártyát kellett venniük, de az is csak 4 színt kínált.
A MOS proci egyébként saját gyártmány volt, hiszen a Commodore a hetvenes évek közepén felvásárolta ezt a vállalatot. Jack Tramiel már akkor nagyon jól megérezte, hogy a jövő a számítógépeké, és kapóra jött neki a kis cég, amelyet a Motorola egykori mérnökei alapítottak, és amely épp a földbe állás küszöbén állt. Jött, látott, megmentett (a már említett Gonosz Gould segítéségével), és ezzel megalapozta a Commodore későbbi sikereit.
A SID
Külön meg kell említeni a Bob Yannes által tervezett saját hangvezérlőt. Ez a legendás SID (Sound Interface Device), amely mindent agyonvert a maga korában, köszönhetően a 3 csatornának, 9 oktávnak és 4 hullámformának. 1987-ig, az Adlib hangkártya megjelenéséig kellett olyan hardverre várni, amely felveheti vele a versenyt hangminőség terén. A SID-et egyébként mind a mai napig használják zeneszerzésre, főként az úgynevezett Chiptune stílusban alkotók, egyedi, összetéveszthetetlen hangzása miatt.
Bob Yannes egyébként a Commodore 64 megtervezését követően nem bírta tovább Jack Tramiel vezetési stílusát, és dobbantott, az Ensoniq nevű, akkoriban ultramenőnek számító szintetizátor gyártó céghez.
VIC-20
Az általános vélekedéssel ellentétben nem a C64 volt a Commodore első mikroszámítógépe. Megelőzte egy évvel a VIC-20, amely megmutatta, kijelölte a helyes irányt. A teljesítménye ugyan kisebb volt, és a programok sem voltak kompatibilisek a később nagy tesóval, de világítótoronyként jelezte a sikerhez vezető utat. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért nem tartották meg a nevet, ha ennyire jól ment az előd.
Nos, a német nyelvterület nagyon fontos volt a Commodore-nak, a VIC (a Video Interface Computer rövidítése) szót pedig a germánok „FIK”-nek ejtik. A fikken pedig annyit tesz: „baszni”. Igaz az 1977-es, nagyobb, képernyővel ellátott Commodore PET-nek a franciákkal gyűlt meg a baja. A „Pet” ugyanis franciául a „fing” szinonimája.
Dizájn
A formatervet a Commodore 64 első verziója egy az egyben a VIC-20-tól vette át, és ez a kialakítás nagy szerepet játszott a sikerben. A gép kicsi, kompakt és könnyű, lehet hozzá tévét is csatlakoztatni, együtt tud működni magnóval és floppy meghajtóval is, valamint rá lehet dugni két botkormányt.
Elhelyeztek rajta egy cartridge foglalatot a bővítőkártyáknak, és még jól is nézett ki. A VIC-20-szal megegyező kialakítását a gyilkos ösztönökkel rendelkező Jack Tramiel fel is használta a legelső időszakban egyes reklámokon. Kitette a VIC-20 képét, hogy ne látszódjon rendesen a felirat (ebben különbözött a két gép), aláírta, hogy rengeteg szoftver van hozzá, majd a plakát alján elhelyezett egy Commodore 64 feliratot. Hazudott? Nem! Becsapta az embereket? Igen! Hát ez van.
Egymilliárd
A Commodore 64 iszonyatos sikert aratott. Imádta mindenki, a céges felhasználók épp úgy, mint a grafikusok, zenészek vagy a játékosok. Villámsebesen született rá egy rakat program, és két év alatt minden eladási rekordot megdöntött, hiszen 4 millió darabot értékesítettek belőle ilyen rövid idő alatt. Ez akkoriban, egy olyan világban, amikor a számítógéppel még csak ismerkedtek az emberek, maga volt a csoda kategória. Az eredményeivel kapcsolatban magáért beszél, hogy a C64 egymagában elég volt ahhoz, hogy bedöntse az amerikai videójáték piacot.
1984-re a Commodore bevételei elérték az egymilliárd dollárt, ami azért nem gyenge, egy egykor írógépeket, meg mechanikus számológépeket gyártó pici kanadai cégtől. Erre az időszakra a cég az Apple-t és Tandy-t (a RadioShack leányvállalatát) is lenyomva piacvezetővé vált a számítógépes piacon. A jövő fényesnek tűnt, azonban mindent beárnyékolt, hogy a sikerek csúcsán Gould és Tramiel összeveszett, aminek hatására ez utóbbi fogta a kalapját és lelépett.
Arany Commodore 64
Egy különleges szériát is piacra dobtak limitált példányszámban Németországban. Ez volt az „Arany Commodore 64”, amelyet az egymilliomodik példány eladása után kezdtek gyártani egy rövid ideig.
Csőd
Irvin Gould lehet, hogy a pénzhez értett, de a számítógépekhez, az emberekhez nem. 1989-ben felvett egy Mehdi Ali nevű bologatójánost a cég élére, akinek annyi lett a dolga, hogy csökkentse a költségeket. Az a barom meg leépítette a fejlesztést, a gyártást, úgyhogy a nagyon várt újabb Amiga gépek sem kapták meg a támogatást, sőt a sikeres Amiga 500 gyártását le is állította ez az őrült.
A Commodore termékek iránti kereslet jelentősen csökkent, az IBM PC és a klónjai elszipkázták a felhasználókat. 1993-ban 357 millió dolláros veszteséget termelt a konszern, 1994-ben pedig csődöt jelentett. A kanadai kirendeltség 1996-ig még húzta a meglévő raktárkészletekkel, aztán ők is lehúzták a rolót.
Mi lett volna….
Majd egy külön cikkben egyszer kivesézzük, hogy mi lett volna akkor, ha Irvin Gould és Jack Tramiel nem ilyen csökönyös kőfejű csacsi. Simán benne volt a pakliban, hogy a Commodore legyen a 21. század (egyik) legnagyobb IT cége….
Csodálatos Commodore 64
Ettől függetlenül a Commodore 64 neve örökre ott lesz gyémántbetűkkel a számítástechnika történetének arany lapjain. Ez a gép tényleg mindent megváltoztatott, átírta a szabályokat, és elhozta a forradalmat.
A 10 legjobb játék
A végére hagytam a legjobb részt, a személyes kedvencek listáját. Jöjjön tehát a 10 Legjobb Commodore 64 játék az én véleményem szerint.
1: Pirates!
A non plusz ultra! Egyszerre hajószimulátor, verekedős és lövöldözős játék, real time stratégia (!!!), kereskedő program, várfoglalással, kaland és RPG elemekkel fűszerezve. Mindez szuper valósághű környezetbe, a középkori karib tenger térségébe ágyazva, óriási játéktérrel. Én konkrétan úgy játszottam, hogy mellettem volt a világatlasz, hogy tudjam, hogy hol vannak a városok, és működött! És ez az egész 1986-ban, Basic nyelven megírva. A Pirates maga a csoda!
2: Last Ninja 2
Egy nagy széria legjobb, legjátszhatóbb és legizgalmasabb darabja.
3: Street Rod
Autószimulátor, szerelés és menedzser elemekkel. A sztori a hatvanas évek Amerikájában játszódik, és a cél, hogy elszeressük a Király (egy Corvette-s bunkóparaszt) barátnőjét.
4: Creatures 2
Egy imádnivaló logikai-ügyességi játék. A főszereplő egy cuki medve, aki meg akarja menteni a többi macitársát, akiket a lehető legkegyetlenebb módokon végeznek ki. Láncfűrésszel darálják, savba dobják és pörkölik őket, hogy csak néhány példát említsünk.
5: Defender Of The Crown
A körökre osztott stratégiák alfája és omegája. Egy csodás játék, csodás grafikával, arcade elemekkel, vívással, lovagi tornával, szex-szel és remek sztorival a középkori Angliába kalauzolva a játékost.
6: Krakout
A valaha volt legjobb faltörő! Ennyi.
7: Samurai Warrior (The Battles of Usagi Yojimbo)
Egy szuper arcade játék, aminek a főszereplője egy gyilkosan ügyes és kegyetlenül udvarias nyusziszamuráj!
8: Spy vs. Spy
Az egymás ellen játszható programok legötletesebb, legaranyosabb és legizgalmasabb darabja. Két kém csatázik egymás ellen ötletes és gyilkos csapdákat állítva a másiknak egy nagy, több szobás játéktéren.
9: World Games
Egy döbbenetesen király sportprogram. Akár négyen is lehetett játszani, a grafikája csodálatos volt a maga idejében, az irányítás pedig remek.
10: Kane
A western játékok királya. Kell benne vadászni, libákat lődözni, lovagolni, és a végén kifüstölni egy egész városnyi banditát. A grafika olyan volt akkoriban, mintha egy filmet látnánk, az izgalomra sem lehetett panasz
Kvíz: Felismered a legendás játékokat?
Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!
