Kép: CNN

Lehet, hogy van a Naprendszer határán túl egy bolygó, amelynek hasonló holdpajtása, mint a Földé.

Az 1990-es évek eleje óta a tudósok több ezer és ezer olyan exobolygót katalogizáltak, amelyek a Naprendszeren túl léteznek. Ezek rendkívül érdekesek, hiszen akad, amelyiken víz helyett üveg esik, egy másikat pedig nem egy, hanem két légkör borít. Mégis, még mindig nem talált megerősítésre, hogy egy exobolygónak olyan exohold társa van, mint amilyen a Földnek a Hold. David Kipping, a Columbia Egyetem csillagásza szerint az exoholdak észlelése  sokkal nagyobb kihívást jelent, ám mivel az elmúlt évtizedben intenzíven tanulmányozta e kozmikus objektumok jelenlétét, némi előrelépést tett a kutatásban. A Nature Astronomy című folyóiratban megjelent tanulmányában ő és csapata bizonyítékot találtak arra, hogy egy szuper méretű exohold kering a Kepler 1708b exobolygó körül, amely egy Jupiter méretű óriás, és 5500 fényévre található a Földtől.

A felfedezés, amelyet a NASA bolygókereső űrszondája, a Kepler segítségével tettek, néhány évvel azután történt, hogy Kipping 2017-ben először észlelt exohold-jelöltet. Akkor egy Neptunusz méretű holdra lelt, amely valószínűleg a Kepler 1625b bolygó körül kering, amely ugyanolyan nagy tömegű, mint a Kepler 1708b. Függetlenül attól, hogy minden lehetséges exobolygójelzésnek kiterjedt átvilágítási folyamatra van szüksége, amely magában foglalja az olyan űrteleszkópos megfigyeléseket, mint a Hubble, Kipping szerint a kutatás megéri a fáradozást. Emlékeztet arra a szkepticizmusra, amely egykor az első exobolygó megtalálását megelőzően ezeknek a keresését övezte.

Kép: SyFy

Az újonnan dokumentált lehetséges exohold körülbelül egyharmaddal kisebb, mint az első jelöltje. Azonban mindkettő valószínűleg gázból áll, amely a súlyukkal együtt járó gravitációs vonzás hatására halmozódott fel. Emellett mindkettő viszonylag messze található a gazdatest csillagától, ami egy másik ok, amiért Kipping úgy véli, hogy ilyen nagyok. Az ilyen távolság azt jelenti, hogy kevesebb gravitáció van jelen, ami lecsupaszítja a rétegeiket. Kipping szerint az első észlelések mindig a nagy furcsaságok szoktak lenni, hiszen ezeket a legkönnyebb megtalálni a mi korlátozott képességeinkkel.

A Naprendszer határain kívüli exobolygók és exoholdak lokalizálása szupernehéz, mert a jelük csak akkor jut el a csillagászokhoz, amikor az égitestek keresztezik az anyacsillaguk fényét. Gondoljunk csak bele, mintha a Földről nézve Morse-jelek jelennének az űrben, ahol minden egyes pont a csillagfényt blokkoló bolygót jelképezi. Mivel a holdak sokkal kisebbek, mint a bolygók, természetesen nehezebb észrevenni, ha eltakarják a csillagfényt. A Morse-kód bizonyos értelemben halványabb. Valójában ez az, amiért Kipping felfedezése figyelmet érdemel, mert nem minden nap történik meg, hogy észrevegyük ezeket a ritka, idegen gömböket. Eric Agol, a Washingtoni Egyetem csillagásza, aki nem vett részt a kutatásban, kissé szkeptikusabb, mert szerinte ez akár csupán egy műszeres zaj is lehet. Michael Hippke, egy független németországi csillagász –  aki szintén nem működött közre a munkában – szerint “ez tudomány a javából”.

Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!