A műszaki cikkeknél a tervezett avulás nem egy legenda, hanem egy komoly valós probléma. A piaci szereplőknek nem érdeke a valóban tartós termék, de a Földnek az lenne.
Az elektronikai eszközök világában időről-időre felbukkan a Tervezet Avulás legendája, azaz, hogy a piaci résztvevők, vagy legalábbis egy részük direkt csinál olyan eszközöket, amelyek néhány év alatt használhatatlanná válnak, így véve rá az embereket, hogy ellátogassanak a Fogasztás Templomaiba és szórják a pénzüket újabb és újabb darabokra.
Romlás ideje
Mindenesetre az furcsa, hogy egymás után bukkannak fel az újabbnál-újabb varázslatos technológiák. Nyakunkon a 6G, lassan már a vécépapír is intelligens lesz, a tévé pedig kitalálja, hogy mit akarunk nézni, de azt valahogy nem bírják megoldani, hogy ne menjenek tropára a cuccok. A LED LCD tévém 4 év után lett pixelhibás, azaz egyes képpontok beégtek rajta. A 3 éves telefonomon az USB-csatlakozó egyszerűen bedöglött, állandóan megszakad a töltés, az adatátvitel már nem is működik. Hogy az akkumulátoráról már ne is beszéljünk, amely kábé fele akkora üzemidőt produkál, mint új korában.
A notebookomon a háromból már csak 1 USB port üzemel, a másik kettő az évek során bedöglött, a képernyőn pedig felbukkant egy világos folt. A fejhallgatóm zsinórja egyszerűen elfoszlott, de mindegy, mert már egyébként is irtózatosan recsegni kezdett egyik napról a másikra a mikrofonja. A fejpárnája pedig mállásnak indult, szerény 4 év után, és nem noname termékeket választottam, hanem neves, márkás darabokat.
A fél éves, ikeás hűtőm nekiállt hülyéskedni, néha befagy, előfordul, hogy megváltozik a beállított hőmérséklet. Az egészben csak az a fura, hogy régen mintha meg tudták volna ugrani ezeket az akadályokat. A nyaralóban vidáman zümmög a 30 éves böhönc CRT tv mindenféle hiba nélkül. Mellette pedig ott áll a szintén több évtizedes Lehel hűtő, ami pöpecül végzi a dolgát. Hogy az első generációs Commodore 64-ről ne is beszéljek, ami még mindig működőképes, pedig az aztán tényleg komoly kiképzést kapott korábban. Szóval nekem egyszerűen úgy tűnik, hogy mintha direkt vacak alapanyagokat használnának, amelyekbe bele van kódolva a romlás.
Javíthatatlan
Ide tartozik az is, hogy egy csomó terméket a jelek szerint direkt úgy készítenek el, hogy ne lehessen egyszerűen javítani, vagy esetleg sehogyse. Erre a legjobb példa a telefonok akkumulátora, amely alkatrész régen házilag is cserélhető volt, de ez évek óta a legtöbb okostelefonnál már nem opció. A gyártók ezt a vízállósággal indokolják, ami okés is lehet, de csak azt nem értem, hogy azoknál a készülékeknél sem cserélhető otthon a telep, amelyek nem is vízállóak…..
Múltkor beugrottam egy tévészerelő komához, és ő panaszkodott, hogy a mai készülékek jó része úgy van megcsinálva, hogy még ő se tudja nagyon javítani. Pedig sokszor banális a probléma, például kiég egy LED a háttérvilágításban, de úgy van összeépítve az egész masina, hogy csak feszegetés, roncsolás után lehet odaférni a hibás diódához. Érdekes, nem?
Szoftveres probléma
De ezekre még rá lehet fogni, hogy hát a nagy igénybevételt nem bírják az alkatrészek, azonban van egy olyan terület, aminél a tervezett avulás nem is lehet kérdés. Ez pedig a különféle szoftveres támogatások megszűnése, aminek következtében a termék vagy bizonyos funkciói egyszerűen használhatatlanná válnak. Erre tökéletes példa a szüleim tévéje, amelyet anno úgy vettünk 2013-ban, hogy elérhető volt rajta egy jó pár app, például a YouTube, illetve a böngésző. Na ma ezek közül már SEMMI NINCS!
A gyártó egyik nap bejelentette, hogy megszüntette a támogatást, és utána már nem lehetett elérni az említett szolgáltatásokat. Azért az elég király, hogy kiköhög valaki egy szép kerek összeget az ilyen extrákért, aztán paff, pár év múlva közlik, hogy ennyi volt, ha pedig nem tetszik a dolog, akkor így járt. Ha szeretne továbbra is YouTube-ot nézegetni a tévéjén, akkor vegyen új modellt! Azért ez így kabaré ebben a formában, és pláne az, hogy a felhasználó kezében nincs semmilyen ütőkártya.
Elég volt, változást!
Ha leülünk és egymás mellé pakoljuk a kisebb problémákat, teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a tervezett avulás nem egy urban legend, hanem egy valós dolog. Épp itt lenne viszont az ideje, hogy ez ellen fellépjenek a hivatalos szervek. Nem csak azért, mert az embereket arra kényszerítik, hogy újabb és újabb termékeket vásároljanak, még akkor is, ha az új funkciókat, szolgáltatásokat nem feltétlenül igénylik.
Hanem azért is, mert mindez rettenetesen káros a Földünkre nézve. Gyakorlatilag úgy termelünk elektronikai hulladékot, hogy nem is (feltétlenül) tehetünk róla. A hulladék begyűjtése, feldolgozása, megsemmisítése vagy újrahasznosítása pedig pénzbe és energiába kerül, hogy a szállításról, illetve az új termékek legyártásáról ne is beszéljünk. Szóval itt lenne az ideje, hogy az illetékesek beismerjék, hogy van tervezett avulás, és rákényszerítsék e káros gyakorlat megszűntetésére azokat, akik ezzel a ronda, mocskos trükkel élnek. De ezt nem is kéne mondani, már rég lépniük kellett volna valamilyen szinten a döntéshozóknak! Most tényleg az a megoldás, hogy az utcára kell menni, hogy olyan kütyüket vehessünk, amik nem döglenek be hamar?
[sc name=”facebook” ][/sc]
