A Genesis V.2 megmutatja, mi történik, ha három építész fantáziája elszabadul, miközben azon töprengenek, milyen viskó jönne jól a vörös bolygón.
A jelenlegi tervek szerint az emberiség talán nem is olyan soká meg fog jelenni a Marson, bár azt most ne feszegessük, hogy ez a bolygó számára mit jelent. Az viszont biztos, hogy amikor már teljesen természetes lesz, hogy az égitest szintén otthont jelent nekünk, valahol majd lakni és élni kell. Ezzel kapcsolatban rukkolt elő három építész – Burak Celik, Naz Kaplan és Zeynep Ege Odabasi -, bemutatva Genesis V.2 nevű koncepciójukat. A csapat fő célja az volt, hogy olyan tervvel álljanak elő, amely egyszerre fenntartható és a marsi körülményekhez alkalmazkodó. Így készült el a kör alakú bázisállomás, amely egy természetes kráterre építhető, ez pedig azt jelenti, hogy egyes részei védve lennének a zord időjárási viszonyoktól, ugyanakkor könnyű hozzáférést biztosítanának a felszínhez.
A bázisállomást a főgyűrű pereméhez csavarszerű csatlakozókötések segítségével építik, és az üstszerű mélyedés legalsó szintjéhez rögzítik. Ez a kialakítás lehetővé teszi a kutatók számára, hogy szükség esetén áthelyezzék a szerkezetet, mivel az alapállomás leválasztható a főgyűrűről, és visszacsatolható egy nagyobb kráterhez. Zeynep Ege Odabasi szerint a Genesis V.2 arra törekszik, hogy tükrözze, milyennek kell lennie az első lépéseinknek egy új világba. Fenntarthatónak, hogy tiszteletteljes kapcsolatot teremtsen köztünk és az új otthon között, és alkalmazkodónak a különböző forgatókönyvekhez, amelyekkel az emberiségnek ebben az új otthonban szembe kell néznie, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal terjeszkedhessen közösségünk egy szebb jövő felé.
Címkép és galéria: Techeblog
[sc name=”facebook” ][/sc]
