Simán elképzelhető, hogy mikróba-alapúak lehetnek majd a Mars első épületei, bár ez így elsőre elég furán hangzik.
Az emberiség nagyra törő víziója a Mars benépesítéséről talán már nem is csak egy sci-fi álom. A NASA jelenleg 2030-ra teszi az első marsi lépések megtételének időpontját. A SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk nemrég egy egyszerű „2029”-et tweetelt, hogy jelezze optimistább kilátásait, ráadásul szerinte 2050-re még egy 1 millió lakosú város is létezni fog a vörös bolygón. Mindez hihetetlenül izgalmas, vagy talán ijesztő, attól függően, hogyan nézzük. De akárhogy is van, ha az emberiség a Marson szeretne létezni, az első lépés valószínűleg az, hogy kitaláljuk, pontosan hol és hogyan. Ezért a múlt héten a PLoS ONE folyóiratban az Indiai Űrkutatási Szervezettel együttműködő tudósok bejelentették, hogy egy innovatív, bár kissé hátborzongató berendezés képes összeállítani néhány marsi otthont baktériumtéglákkal. Alapvetően azt javasolják, hogy a marsi talajt egy guar-gumi nevű gélszerű anyaggal, karbamiddal, nikkel-kloriddal és egy Sporosarcina pasteurii nevű baktériumtörzzsel kombinálják, hogy formázható iszapot készítsenek.
Az elvi prototípushoz a kutatók marsi talajszimulánst használtak, mivel nyilvánvalóan nincs valódi mintájuk, amivel dolgozhatnának. A szimuláns azonban majdnem teljesen megegyezik a valódi talajjal, és ebben a baktériumokkal teli trutyiban a mikrobák két létfontosságú mechanizmust hajtottak végre. A karbamidot kalcium-karbonát kristályokká alakították, és egy ragacsos anyagot, úgynevezett biopolimert választottak ki. Ezek a végtermékek együttesen egyfajta cementet alkotnak, amely erősen összetartotta a marsi talajt. A nikkel-klorid szintén kulcsfontosságú volt a keverék szempontjából, mivel segített a baktériumoknak növekedni és fejlődni a marsi talaj magas vastartalma ellenére, amely mérgező lehet a szervezetekre. Ha ezt a mikrobiális cementszerű iszapot tömbökké formázzuk, életképes „űrtéglákat” kapunk, ahogy a csapat nevezi. Ráadásul a kutatók úgy látták, hogy baktériumos módszerük csökkenti a marsi talaj porozitását, vagyis lyukacsosságát. Általában ez a tulajdonság a marsi tájból való téglák kifejlesztésének egyik fő akadálya, mondják. Az persze kérdéses, hogy ez a „technológia” mikorra vagy mennyire lesz alkalmas arra, hogy segítségével valóban építkezni lehessen, mindenesetre érdekesen hangzik.
[sc name=”facebook” ][/sc]
