Talán a Titán, a Szaturnusz holdja lenne az emberiség új otthona, ha a mostanit már teljesen tönkretette? Ez nem biztos, de lehet rá némi esély.
Ahogy a dolgok jelenleg kinéznek, az emberiség mindent megtesz azért, hogy tönkre tegye az élőhelyét, így többek között ezért is lehet fontos, hogy hová lehet menekülni. Nos, a Stanford Egyetem tudósai szerint akár a Szaturnusz holdja, a Titán is lehetne egyfajta opció, bár ők nem a túlélés kontextusában foglalkoztak ezzel. A Mathieu Lapôtre vezette tudóscsapat a Titán felszínét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy sokkal inkább hasonlít a Földre, mint ahogyan korábban gondolták. A Szaturnusz holdjára több jövőbeli űrmissziót is terveznek a potenciális lakhatósága miatt, mivel ez az egyetlen olyan égitest a Naprendszerünkben, amelyről ma is ismert, hogy Föld-szerű, évszakos folyadékszállítási ciklusa van.
Itt a Földön a szilikátos kőzetek és ásványi anyagok a felszínen idővel üledékszemcsékké erodálódnak, amit aztán a szelek és a folyóvizek ide-oda hurcolnak. Később aztán ezek a szemcsék üledékrétegekben rakódnak le, amelyek végül ismét kőzetté alakulnak át. Ezek a kőzetek aztán ismét elkezdenek erodálódni, és így megy a folyamatos újrahasznosulás. A tudósok úgy vélik, hogy hasonló folyamatok alakították ki a Titánon a dűnéket, síkságokat és az egyéb domborzatokat. A Földtől eltérően a Titán üledékei feltehetően szilárd szerves vegyületekből állnak, nem pedig szilikátból származó kőzetekből. Mathieu Lapôtre, a földtudományi tanszék adjunktusa szerint a modellük egy olyan egységes keretet ad, amely lehetővé teszi annak megértését, hogyan működnek együtt ezek az üledékes környezetek. És ha sikerül megérteni, hogyan illeszkednek egymáshoz a kirakós különböző darabjai és azok mechanikája, akkor az üledékes folyamatok által hátrahagyott domborzati formák segítségével elkezdhetnek mondani valamit a Titán éghajlatáról vagy geológiai történetéről – és arról, hogy ezek hogyan befolyásolhatják az élet lehetőségét a Szaturnusz holdján.
[sc name=”facebook” ][/sc]
