A tudósok kősót vizsgáltak, és abban voltak olyan mikroorganizmusok, amelyek akár még ennyi idő után is „életben” lehetnek.
A mikroorganizmusok egy darab 830 millió éves kősóban leledzettek és bármilyen hihetetlen, potenciálisan még mindig élhetnek. A prokarióta és algás élet maradványara többféle képalkotó technikával tudtak rátalálni. Így voltak képesek jól megőrződött szerves szilárd anyagokat kiszúrni, amelyek folyadékzárványokban voltak az ősi kősóba, más néven halitba ágyazva. Amit egyébként az ausztráliai neoproterozoikus Browne Formációból nyertek ki a kutatók. Az ebből az időszakból származó tipikus fosszíliák kőzetformációkba ágyazódnak, de a só nem egészen ugyanúgy őrzi meg a szerves anyagokat. Más szóval, a kristályosodó só belsejében rekedt kis mennyiségű élő anyag még mindig élhet.
Ha ez beigazolódik, akkor a jövő űrhajósai számára döntő fontosságú lehet egy Marsra irányuló küldetésben, mivel ez azt jelentené, hogy ezek a mikroorganizmusok a folyadékba záródáson belül a legmostohább körülményeket is túlélhetik, beleértve az erős sugárzást. A tudósok ugyanakkor azt is elmondták, hogy a mikroorganizmusok lehetséges túlélése geológiai időtávlatokban nem teljesen ismert. Azt feltételezik, hogy a hosszú időn keresztül tartó sugárzás elpusztítja a szerves anyagokat, azonban Nicastro és munkatársai még 2002-ben azt találták, hogy az eltemetett 250 millió éves halit csak elhanyagolható mennyiségű sugárzásnak volt kitéve. Tekintve azonban, hogy egy Marsra induló küldetés nem holnap fog megtörténni, van még egy kis idő az ilyesfajta információk megismerésére.
[sc name=”facebook” ][/sc]
