A szórakoztatóelektronikai készülékek ma már nem igen képzelhetőek el távvezérlő nélkül. A távvezérlő pedig eddig nem nagyon volt elképzelhető ceruzaelem nélkül. Ennek a szokásnak vet véget most a Samsung.
Egy kis történelem
A vezetékes és vezeték nélküli távirányítást a 19. század második felében fejlesztették ki, mégpedig – milyen meglepő – a hadiipar számára. Az első időkben ezeket a technológiákat többnyire katonai torpedók irányítására használták. 1870-ben Werner von Siemens német mérnök fejlesztette ki az első vezetékes távvezérlő rendszert, majd 1897-ben Ernest Wilson és C. J. Evans brit mérnökök a rádióvezérlésű változatot.
Aztán persze, ahogy ez lenni szokott a hadiiparból a fejlesztés szépen lassan lecsorgott a mindennapi élet szintjére, és hipp-hopp, egy fél évszázad után már meg is jelent az első televízió vezérlésére szolgáló távirányító, melyet a Zenith Radio Corporation fejlesztett ki 1950-ben.
A „Lazy Bones” nevű távirányítót akkor még egy vezetékkel csatlakoztatták a televízióhoz, így persze a mobilitása eléggé korlátozott volt, de arra éppen elég, hogy ne kelljen felkelnie a fotelből a szerencsés amerikainak, aki ilyen tévét tudott vásárolni az ötvenes években.
A vezeték nélküli távirányítót, a „Flashmatic”-ot 1955-ben Eugene Polley fejlesztette ki. Ez úgy működött, hogy egy fénysugárral megvilágította a négy fotoelektromos cella egyikét, de a cella nem tudta megkülönböztetni a távirányítóból és más forrásokból származó fényt. A Flashmatic-ot ezért nagyon pontosan az egyik érzékelőre kellett irányítani ahhoz, hogy működjön.
Ma persze már se vezetékre, sem pedig céllövő képességekre sincs szükség, mert a mai, infravörös technológiát használó távvezérlők olyan széles sugárban szórják meg a szobákat, hogy biztosan eltalálják a televíziók érzékelőit. Nem is beszélve a rádiófrekvenciás távvezérlőről, ami már akár egy másik helyiségből is képes vezérelni a készülékeket.
Mindig a legrosszabbkor merülnek le
A vezeték nélküli távirányítók elterjedése óta folyamatosan fennálló probléma a tápellátás kérdése, amit többnyire különböző elemekkel igyekeztek megoldani a gyártók. Jelenleg a legelterjedtebb megoldás a különböző méretű (AA, vagy AAA) ceruzaelemek használata. Ezeket aztán ki lehet váltani az újabban egyre jobban elterjedt tölthető elemekkel, amivel rengeteg kidobott elemtől menekülhetnek meg jó esetben a szelektív, rosszabb esetben a sima szemétgyűjtők.
Ez a fajta áramellátás sajnos mindig is magában hordozta a lemerülés bosszantó jelenségét, ami mindig a legrosszabbkor következik be. Például vasárnap késő délután, amikor már sehol nem tudunk elemet venni. A tölthető elemekkel ez a probléma inkább úgy jelentkezik, hogy mind egyszerre merülnek le, így ki kell találnunk, hogy a távirányítóban, a szobatermosztátban, a klímakapcsolóban, vagy a kaputelefon beltéri egységében töltsük fel először a lemerült elemeket.
A mai tévék pedig alapvetően távoli vezérlésre lettek kialakítva, így a készülékházon található gombok egyrészt nem nagyon vannak szem előtt és nem is egyszerű velük elérni minden funkciót. Szóval a távvezérlő nélkül a tévénézés jóval kényelmetlenebb elfoglaltsággá válik.
Új problémák, új megoldások
A lemerülő elemekre a tévéipar több megoldással is előrukkolt már. Az első az akkumulátoros, tölthető távvezérlő, ami igazából ugyanolyan, mint az elemes, annyi eltéréssel, hogy ha ez lemerül, akkor nem is tudunk benne egy pillanat alatt elemet cserélni. A másik irány pedig a tévék okostelefonokkal történő vezérlése. Ez természetesen elsősorban az okostévék esetében működik jól, de még így sem képes teljesen kiszorítani a távvezérlőket a piacról, mert ez utóbbiak nagyon kényelmesek, fizikai gombjaikkal sokkal könnyebben kezelhetőek, mint az érintőkijelzős okostelefonok, amikre mindig oda kell figyelni, akkor is, ha csak egy kis hangerőt emelnénk a tévén.
A közelmúltban viszont megjelent egy okos fejlesztés. Az akkumulátoros távvezérlők csapata erősödött egy extra szolgáltatással. Ez pedig a napelem, ami a távvezérlő hátuljára lett felszerelve, így, ha az a megfelelő oldalával lefelé helyezzük el egy világos nappaliban, akkor a távvezérlő telepeit folyamatosan képes tölteni.
Ilyen távvezérlő jár például a Samsung magasabb kategóriás okostévéihez. A Samsung napelemes távvezérlője teljesen feltöltött akkumulátorokkal akár két évig is képes működni, egy normál nappaliban pedig szinte teljesen kizárt, hogy két év alatt ne szivárogjon be annyi fény, hogy a távirányító további töltöttséget szerezzen. Így ez a modell akár a végtelenségig is használható úgy, hogy az elemekre akkumulátorokra többet nem is kell gondolnunk.
A Samsung SolarCell akkumulátora egyébként nem csak napfényt, hanem mesterséges fényforrást is képes elektromos árammá alakítani, így a nappali lámpái is tölthetik.
Ha pedig teljes sötétségben szeretünk tévézni és élni is, akkor sincs gond (persze van gond, csak a távvezérlővel nincs), mert a távvezérlő egy USB-C porton keresztül, illetve a 2022-es modellek esetében már akár 2,4 GHz-es rádiófrekvencián keresztül is feltölthető, például a közeli Wi-Fi routerek által kibocsátott rádiójelek segítségével.
Így aztán tényleg nem kell törődnünk többet a ceruzaelem vásárlásával. Ez azért fontos, mert becslések szerint évente több 10 millió alkáli elemet használunk fel, majd dobunk ki és ilyen, vagy ehhez hasonló környezettudatosabb megoldásokkal talán egy picit kevéssé terheljük a Földet.
[sc name=”facebook” ][/sc]
