A tudósok szerint az úgynevezett DART-projekt módszere valóban alkalmas arra, hogy eltérítsenek egy világvégével fenyegető aszteroidát.
Tavaly ősszel, az első bolygóvédelmi misszió keretében a NASA űrszondája nekiütközött a a Földtől 11,3 millió kilométerre keringő Dimorphos nevű aszteroidának, hogy megváltoztassa annak pályáját. Az űrszonda 22 ezer kilométer per órás sebességgel csapódott az űrkőzetbe, majd az ütközést követően megsemmisült. A NASA akkor úgy nyilatkozott, hogy a sikeres küldetéssel egy új korszak kezdődött az emberiség történetében, egy olyan korszak, amelyben már megvan a megfelelő eszközünk ahhoz, hogy megvédjük magunkat egy gyilkos aszteroidától.
A DART csapata azóta is elemzi a küldetés során gyűjtött adatokat, és most a Nature tudományos folyóiratban öt tanulmányt is publikáltak, melyek az ütközés eredményeit magyarázzák. Többek közt arról is megbizonyosodtak a tudósok, hogy a módszerrel valóban el lehet-e téríteni olyan égitestet, amely máskülönben a Földbe csapódna.
Habár a NASA csak egy űrsziklán tesztelte a módszert, a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a Dimorphoshoz hasonló (körülbelül 800 méter átmérőjű) aszteroidák esetében még csak előzetes felderítő küldetésre sincs szükség, hogy egy űrszondával eltérítsék a röppályáját. Legalábbis mindaddig, amíg legalább évekkel előre látjuk az érkező aszteroidákat – bár előnyösebb lenne évtizedekkel előre tudni, hogy biztosan képesek legyünk felkészülni az űrbéli műveltre.
Nem a NASA egyébként az egyetlen űrügynökség, akik ebben a témakörben kutatnak. Kínai tudósok a közelmúltban elkezdtek építeni egy rendszert, amely a kínai média szerint a legtávolabbi hatótávolságú radar lesz, amellyel aszteroidát lehet észlelni.
A valódi helyzeteket persze nagyon nehéz szimulálni, a Ne nézz fel! című film óta pedig azt is tudjuk, hogy az emberi hülyeség olykor egy gyilkos üstökösnél is veszélyesebb lehet.
[sc name=”facebook” ][/sc]
