Ezen az újfajta kijelzőn kiemelkednek a gombok, ha kell és benyomhatóak lesznek, mint egy fizikai billentyűzeten.
Az OLED képernyőtechnológia szó szerinti rugalmassága lehetővé tette, hogy a félbehajtható táblagépektől kezdve a bútorokban eltűnő tévékig mindent megalkossunk. A Carnegie Mellon Egyetem kutatói azonban más módon is kihasználják az OLED-panelek rugalmasságát, és olyan érintőképernyős eszközöket hoztak létre, amelyeket az ujjaink valóban érezhetnek.
A sokoldalúság az, ami miatt az okostelefonok elhagyják az apró, beépített billentyűzeteket az összes érintőképernyős interfész helyett, mivel az alkalmazások jobban kihasználhatják a képernyő területét a megérinthető gombokkal és billentyűzetekkel, amelyek csak átmenetileg, szükség szerint jelennek meg a képernyőn.
De ahogyan azt a csak érintőképernyős műszerfalakkal rendelkező, modern autók tulajdonosai is elmondhatják, a fizikai gomboknak megvan az a nagyon jó tulajdonságuk, hogy tapintható visszajelzést adnak az ujjaknak, így könnyen megtalálhatók anélkül, hogy odanéznénk rájuk.
A valósághű rezgések, például az Apple Taptic motorja által generált rezgések a képernyőn megjelenő gombokat valóságosnak éreztetik, miután megnyomtuk őket, de ez nem oldja meg azt a problémát, hogy az ujjak csak érintés útján találják meg a virtuális gombokat.
Ezért van az, hogy még az érintőképernyős laptopok is teljes QWERTY-billentyűzettel rendelkeznek. Egy olyan egyszerű dolog, mint a gépelés, még mindig sokkal gyorsabban elvégezhető, ha az érintésre hagyatkozunk.
A Carnegie Mellon Egyetem Future Interfaces Group (FIG) kutatói a Flat Panel Haptics nevű technológiával próbálják megoldani ezeket a problémákat, amint azt egy új, a jelenleg Hamburgban (Németország) zajló ACM CHI Conference on Human Factors in Computing Systems konferencián benyújtott tanulmányban részletezik.
Flat Panel Haptics: Beágyazott elektroozmotikus szivattyúk skálázható alakú kijelzőkhöz
Az évek során már más kutatók is próbálkoztak ilyesmivel, ahol a képernyőn megjelenő gombokkal egybeeső dudorok ideiglenesen kialakulnak az érintőképernyős paneleken, és tapintási visszajelzést adnak az ujjaknak, de a hardver mindig túl nagy volt volt, így a valós alkalmazás lehetetlen volt olyan eszközökön, amelyek már a lehető legvékonyabbak, hogy megfeleljenek a zsebben tarthatóság iránti fogyasztói igényeknek.
A FIG kutatóinak sikerült olyan beágyazott elektroozmotikus pumpákat (EEOP) létrehozniuk – amelyek mozgó alkatrészek helyett elektromos mezők alkalmazásával képesek folyadékokat mozgatni -, amelyek mindössze 1,5 milliméter vastagok. Ezek párosíthatók egy ugyanilyen vékony folyadéktartállyal alattuk, és egy rugalmas felületi struktúrával a tetejükön, hogy szinte azonnal felugró gombokat hozzanak létre (a folyamat körülbelül egy másodpercig tart), amelyek majdnem öt milliméter magasak, és elég nyomással és merevséggel rendelkeznek ahhoz, hogy megnyomáskor szilárdnak érezzék őket.
Az OLED-panelek nem elég rugalmasak ahhoz, hogy ekkora struktúrák felugorjanak. Az új, beágyazott elektroozmotikus pumpák tetejére rétegezve azonban még mindig elég dudor alakulhat ki ahhoz, hogy a felhasználó ujjai különbséget tudjanak tenni a képernyőn megjelenő billentyűzet billentyűi között. A technológiának még mindig vannak olyan korlátai, amelyek akadályozhatják az elfogadást, többek között az, hogy a felugró gombok alakja és mérete előre meghatározott. De végül, ha olyan kicsik lesznek, mint az OLED-kijelző tényleges pixelei, bármilyen méretű és formájú tapintható gombot lehet majd igény szerint generálni, és az érintőképernyőn való játék többé nem lesz olyan frusztráló, mint manapság.
[sc name=”facebook” ][/sc]
