A nem túl hálás munkát űző ganajtúró bogár a Tejút sávját követi.
Egyesek talán nem tartják sokra a friss trágyáért ádáz harcot folytató ganajtúróféléket, pedig a termetes méretű bogarak kifejezetten hasznos munkát végeznek. Amellett, hogy nagyobb mennyiségű trágyát tüntetnek el a felszínről, hogy földbe vájt meneteikbe hordják az anyagot, a talaj fellazításhoz is hozzájárulnak, amellyel levegősebbé teszik a földet, és a vízmegtartása is jobb lesz. A szorgos kis bogarak ráadásul nem is akárhogy tájékozódnak: a Tejutat, azaz a Tejútrendszer Földről látható részét használják iránytűnek.
A két és fél centis bogár, miután gombócot formált az ürülékből, igyekszik a lehető legrövidebb úton a menedékébe gurítani a zsákmányt, nehogy elhappolják előle a riválisai. Régóta tudják a kutatók, hogy a bogarak az irány megtartásához a Napot és a Holdat is figyelik, a Lundi Egyetem kutatói pedig arra is rájöttek (még 2013-ban), hogy éjszaka a csillagok állását is felhasználják a tájékozódáshoz, így képesek meglepően egyenesen úton haladni a sötétben, miközben a nevüket adó galacsinokat görgetik.

Svéd kutatók egy afrikai faj, a Scarabaeus satyrus példányaival végeztek kísérleteket Dél-Afrikába. Megállapították, hogy azoknak a példányoknak, amelyekre ellenzőt helyeztek, hogy ne láthassák az eget, vagy felhős éjszaka közlekedtek, sokkal tovább tartott eljutniuk a kijelölt célhoz, mint azoknak, amelyek feltekinthettek az égre, és tájékozódásként használhatták a csillagokat. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a Tejút sávja ugyanolyan erős iránytűként szolgál a bogarak számára, mint a csillagos égbolt.
A kutatás előtt csak a madarakról, a fókákról és az emberekről feltételezte a tudomány, hogy tudnak a csillagok alapján navigálni.