Nem csak sólyomból van 1000 éves, hanem fényképből is lesz. Kérdés, leszünk-e még akkor?
Nem kérdés, hogyha valakitől azt kérjük, mondjon valamit, ami ezeréves, akkor biztos rengetegen mondanák a Star Wars filmek nagy sztárját, a Millenium Falcont. Valószínűleg nem Han Solo űrbringája volt az ötletadó, de Jonathon Keats kísérletező filozófus, az Arizonai Egyetem Képzőművészeti Főiskolájának kutatója álmodta meg az Ezeréves Fényképezőgépet. Elképzelése rögtön két célt valósít meg. Az egyik, ami aktuális, hogy a Tucsonban lévő Tumamac-hegyen – ahová a fotómasinát telepíti – túrázók megálljanak, és elgondolkodjanak.
Ahogy fogalmazott, „a legtöbb ember elég borúsan látja, hogy mi vár ránk. Könnyű elképzelni, hogy az emberek 1000 év múlva Tucson egy olyan változatát láthatják, amely sokkal rosszabb, mint amit ma látunk, de az a tény, hogy ezt el tudjuk képzelni, nem rossz dolog. Valójában jó, mert ha ezt el tudjuk képzelni, akkor azt is el tudjuk képzelni, hogy mi más történhet, és mindez arra ösztönözhet bennünket, hogy tegyünk lépéseket a jövőnk alakítása érdekében” – mondta.
Másfelől Keats azt is szeretné, hogy egy évezred múlva az emberek láthassák, miként változott meg a környezetük. Felmerül azonban a technikai jellegű kérdés, hogy milyen fényképezőgép bírja ki 1000 évig? De felmerül a kérdés, milyen fényképező marad ép ennyi ideig? Ahhoz, hogy a szerkezet ilyen sokáig bírja, egyszerűnek kell lennie. A 24 karátos aranyból készült vékony lapon egy tűméretű lyukon keresztül a fény egy acélrúdra szerelt kis rézhengerbe jut. A tucsoni tájról visszaverődő napfény 1000 év alatt lassan kifakítja a fényérzékeny felületet, amelyet egy olajfesték pigmentjét tartalmazó réteggel vonnak be. Amikor a jövő embere 1000 év múlva megnézi, egy rendkívül hosszú expozíciójú képet fog látni Tucsonról, annak minden jövőbeli változatán keresztül.
