A tudósok arra a kérdésre keresik a választ, képesek-e túlélni az aminosavak, azaz a fehérjék építőkövei a Vénusz pokoli felhőiben.
A Vénusz nem egy kedves hely, még a katasztrófaturisták sem lennének elég bátrak hozzá. A szépség római istennőjéről elnevezett bolygó felszínén ugyanis pokoli körülmények uralkodnak: 96 százalékban szén-dioxidból áll, a hőmérséklet 450-500 Celsius fokos, a légköri nyomás pedig több mint kilencvenszer nagyobb, mint a Földön, azaz szinte abban a pillanatban, ahogy a felszínére lépnénk, megfulladnánk, megfőnénk és szilánkosra történek a csontjaink. A Vénusz felhőiben ezzel szemben trópusi éghajlat uralkodik, amit akár kellemesnek is nevezhetnénk, ha nem egy maró hatású vegyület, a kénsav alkotná a belsejét.
Sara Seager professzor és fia vezetésével azt vizsgálják a tudósok, hogy az aminosavak hogyan reagálnak egy olyan rendkívül savas környezetre, amely a Vénusz felhőire is jellemző. A kísérlet meglepő eredménnyel zárult: a kutatók azt találták, hogy a 20 vizsgált aminosavból tizenegyben nem mutatkozott változás, nyolc esetében csak az oldalláncaiban történt módosulás négy hét elteltével, rendkívül magas kénsavkoncentráció mellett, és mindössze egyetlen egy aminosav volt, amely nem élte túl a rendkívüli megpróbáltatást.
„A tömény kénsav kémiai tulajdonságai jelentősen eltérnek a vízétől, olyannyira, hogy az eredményeink váratlannak tűnhetnek. Mindez ugyanis megkérdőjelezi az asztrobiológiai és biológiai közösségekben általánosan uralkodó nézetet, miszerint a szerves vegyi anyagok instabillá válnak koncentrált kénsavas környezetben” – írták a kutatók legújabb tanulmányukban.
Bár az eredmény kétségkívül reménykeltő, nem jelenti automatikusan azt, hogy tanyát ütött az élet a Vénusz felhőiben. Az élet jelenlétének kutatása a Föld ikertestvérének is nevezett bolygón az elmúlt években vált igazán forró témává a tudósok körében, miután foszfint találtak a Vénusz felhőiben, amely egy olyan vegyület, ami a Földön az élettel függ össze, egyelőre azonban nem világos, hogy ott mi hozhatja létre.
