Egyre érdekesebb a fejlemény, hogy az USA pert indított az Apple ellen, mert az szerinte túlzottan uralja a piacot, és ez nem vezet jó irányba.
Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma pert indított az Apple ellen a Sherman Antitröszt törvény 2. szakaszának megsértése miatt, amely szövetségi törvény korlátozza a monopolhelyzetben lévő vállalatok hatalmát. Merrick Garland amerikai főügyész szerint a vállalat 65%-os részesedéssel rendelkezik az amerikai okostelefon-piacon. Illetve nem egyszerűen azzal tartotta fenn monopolhelyzetét az okostelefonok piacán, hogy érdemben a versenytársak előtt járt, hanem azzal, hogy megsértette a szövetségi trösztellenes törvényt. Az almás cég erre azzal reagált, hogy globálisan viszont csupán 20 százalékos részesedéssel bír, és az összes piacon versenyhelyzet van.
A perben három fő problémát járnak körül, amelyek közül az első, hogy az Apple egyszerűen korlátozza a fejlesztők számára a kritikus hozzáférési pontokat. Például ott van az, hogy iPhone-on a fizetés lehetősége csakis az Apple Pay-en keresztül történhet, és ebből elég nagy részesedést kap a vállalat. Vagy ott az okosórák kérdése: Galaxy Watch-t nem lehet iPhone-nal használi, és a cég okosórája sem kompatibilis egy androidos készülékkel. A kormány szerint ez sincs rendben.
Másodsorban a vád szerint a cég szándékosan aláássa azokat az alkalmazásokat, termékeket, szolgáltatásokat, amelyek egyébként kevésbé tennék függővé a felhasználókat az iPhone-tól. Ezt támasztja alá az, hogy az Apple nem csak a saját üzenetküldő platformjához kötötte a felhasználókat, hanem aktívan azon dolgozott, hogy a konkurencia üzenetküldő platformját rontsa. Ha iPhone-ról Androidra küldünk egy videót, az Android felhasználó egy szemcsés, pixeles élményben fog részesülni. Ez azt a benyomást kelti az iPhone-tulajdonosokban, hogy az androidos telefonok rosszabb minőségűek, holott valójában maga a vállalat az, ami rontja a minőséget, nem pedig az androidos eszköz.
Garland és az amerikai igazságügyi minisztériummal együtt a keresetet benyújtó 16 másik főügyész véleménye szerint az Apple-nek úgy kellene megtartania a vásárlókat, hogy saját termékeit javítja, nem pedig úgy, hogy a versenytársak termékeit rontja. Az Apple-nek úgy kellene a vásárlókat a saját platformján tartania, hogy a legjobb telefont készíti, nem pedig úgy, hogy lehetetlenné vagy költségessé teszi az Apple termékeiről való átállást.
A perben részletezett harmadik panasz szerint az Apple „monopolhatalmat gyakorol, hogy több pénzt szedjen ki többek között a fogyasztóktól, fejlesztőktől, tartalomkészítőktől, művészektől, kiadóktól, kisvállalkozásoktól és kereskedőktől”. A kormány nem hozott konkrét példákat erre az érvelésre, de feltehetően az App Store politikájára gondol. Garland felidézett viszont egy konkrét esetet, amikor LiQuan Hunt a Vox Mediától panaszkodott Tim Cook vezérigazgatónak, hogy nem tud SMS-t küldeni az anyukájának. Erre Cook hűvösen úgy reagált, hogy „vegyél anyukádnak egy iPhone-t”.
Jonathan Kanter, az Igazságügyi Minisztérium trösztellenes ügyekért felelős vezetője egy 2010-es példát hozott fel, amikor egy Apple-vezető e-mailt küldött Steve Jobsnak egy Kindle-reklámról, amelyben az volt, hogy a Kindle iPhone-on és Androidon is működik. A vezető aggódott, hogy „az üzenet, amit nem lehet nem észrevenni, az az, hogy iPhone-ról Androidra váltani könnyű. Nem szórakoztató nézni”. Egy 2013-as e-mail üzenetben egy másik vezető azt mondta, az iMessage támogatása Androidon nem lenne okos húzás, mert elhárítaná azt az akadályt, hogy az iPhone-os családok Androidos telefont adjanak a gyerekeiknek.
Az alperes szerint azonban a vádak sem a tények, sem a jog alapján nem állják meg helyüket. Egy eléggé bullshites válaszuk szerint folyamatos újításokkal dolgoznak, és olyan technológiát adnak a felhasználók számára, amiket azok szeretnek, és megvédik a magánéletüket, biztonságukat. A per viszont pontosan azt veszélyezteti, ami az Apple maga, és megakadályozhatja, hogy olyan technológiákat hozzanak létre, amit a vásárlók elvárnak. Az Apple igyekezett rámutatni mindazokra az előnyökre, amelyeket a piac és a fejlesztők élveznek a megközelítésének köszönhetően. Állítása szerint 2014 és 2023 között az alkalmazásfejlesztőknek történő kifizetések hatalmas, 374%-os növekedése történt.
Érdemes felidézni a kilencvenes évek hasonló perét, amikor az Igazságügyi Minisztérium nyert a Microsoft elleni perben, aminek a témája a redmondi cég 95 százalékos részesedése volt az asztali számítógépek piacán. Az Apple érvelésének lényege az is, hogy véleménye szerint a kormányzati tisztviselőknek nem szabadna meghatározniuk a technológiai funkciókat, vagy helyettesítő mérnökökként eljárniuk, és úgy véli, hogy ez a pont a közelmúltban az Epic kontra Apple ügyben is elhangzott. Abban az ügyben a bíró azt írta, hogy „az Apple bizonyítékai erősen arra utalnak, hogy az operációs rendszerek közötti ritka váltás a meglévő eszközökkel való általános elégedettségből ered.
Az Apple megközelítése a legjobb iPhone-vásárlói élmény biztosításában, valamint az adatvédelmi és biztonsági elvek szigorú betartásában gyökerezik. Szerintük az Igazságügyi Minisztérium éppen ezeket az elveket kérdőjelezi meg, mivel az iMessage interoperabilitásra vonatkozó irányelvei miatt az üzenetek kevésbé biztonságosak, amikor azokat Apple és Android telefonok között küldik. Ez az ügy az iPhone homogenizálásához vezethet, ami a legjobb androidos telefonokhoz teszi hasonlóvá, és a cég állítása szerint valószínűleg kevésbé biztonságos és privát. Végezetül az Apple ragaszkodik ahhoz, hogy az iPhone-ügyfelek nem a váltás magas költségei miatt ragaszkodnak az almás termékekhez, hanem azért, mert szeretik a vállalatot és a terméket.
