A közelmúlt geomágneses vihara miatt több ezer alacsony Föld körüli pályán lévő műhold vándorlása figyelhető meg.
A Nap jelenleg a naptevékenységi maximumát éli, amelyet intenzív napkitörések és Föld felé irányuló töltött részecskék jellemeznek. Ezek az események jelentős hatással vannak egy raklap alacsony Föld körüli pályán keringő műhold „életére”, amelyek zavaró módon mozdulnak el a pályájukról. Ebben az évben a Föld két geomágneses vihart tapasztalt meg, amelyeket napkitörések sorozata okozott.
Ezek a viharok több ezer műhold pályáját befolyásolták, példátlan tömeges elmozdulást eredményezve – számolt be William Parker, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatója az Amerikai Geofizikai Unió éves konferenciáján, amit a SpaceNews közölt.
A geomágneses viharok a Föld mágneses mezejét (mágneses gömbjét) érintő zavarok, amelyeket a napszél okoz. Idén májusban egy G5-ös szintű, azaz szélsőséges geomágneses vihar érte el a Földet a Nap koronájából származó plazmakidobódások (koronakidobódások) következtében. Ez volt az első ilyen intenzitású vihar az elmúlt 20 évben. A vihar káros hatással volt a Föld elektromos hálózatára, ugyanakkor látványos sarki fényekkel is megajándékozta a világot.
„Ha 20 kilométeres bizonytalanság van abban, hogy hol vannak az űreszközeink, akkor a pályamódosítási ütközések elkerülését gyakorlatilag elfelejthetjük.” – fogalmazott Parker. Ez a 20 kilométer úgy jött ki, hogy a SpaceX napi számításaiban 20 kilométeres pozíciós hiba volt tapasztalható. Ez a műholdak egymás közötti ütközésének kockázatát jelentősen megnöveli, hiszen ezek a kismértékű orbitális eltolódások nagyobb eséllyel eredményezhetnek baleseteket.
A vihar csúcsát követően több műhold automatikus pályakorrekciós manővert hajtott végre, hogy visszatérjen az eredeti magasságába. Egy nappal a vihar után közel 5000 szatellit, zömmel Starlink, hajtott végre pályaemelési manővert. „Ez az aktív műholdak felének egyidejű mozgását jelenti” – mondta Parker. „Ez a történelem legnagyobb tömeges műhold-migrációja.” Az ilyen manőverek tovább nehezítik a műholdak közötti pozíciók előrejelzését, ezzel növelve az ütközések kockázatát.
A tudósok jelenleg is próbálják jobban megérteni a Nap viselkedését, hogy pontosabban megjósolhassák a geomágneses viharokat. Ez segítené a műholdüzemeltetőket abban, hogy megfelelően felkészítsék az űrben lévő eszközeiket, és minimalizálják a károkat.
