Azért ez nem olyan, mint a vinyl. A Menekülés New Yorkból gyűjtői verziója érkezik VHS videókazettán.
A 2010-es évek óta egyre több régi technológia tér vissza – elég csak a bakelit hanglemezek diadalmenetére gondolni. Most azonban egy újabb retro médium, a videokazetta, azaz a VHS is megkezdte különös reneszánszát. De míg a bakelitnél valódi hangzásbeli előnyökről is beszélhetünk, a VHS visszatérése sokkal inkább nosztalgia- és gyűjtői értékeken alapul, mintsem technikai erényeken.
Deadpool és a kezdetek
A különös trend nem új keletű: már 2016-ban is történt egy szokatlan húzás, amikor a Deadpool című filmet limitált példányszámban VHS-en is kiadták. A kazetta nem került kereskedelmi forgalomba, inkább a Comic-Conon osztogatták promóciós ajándékként – célja inkább a gyűjtői vitrinek díszítése volt, mintsem a nappalik tévéihez való csatlakoztatás.
2024: a VHS visszatérő éve
Az elmúlt évben azonban újra megjelentek a VHS-kiadások – ráadásul már nemcsak promóciós céllal. Klasszikus és modern filmek egyaránt kaptak VHS-formátumot: újra kiadták például a Suspiria (1977) című horrort, az Alien: Romulus című új sci-fit, valamint a V/H/S/Beyond és a Terrifier című horrorokat is. Ezek már megvásárolhatók voltak, nem csupán limitált ajándékok.
2025 sem maradt el a folytatástól: az év a They Live VHS-megjelenésével indult.
Élő kazetták, gyűjtői kiadások
Most pedig itt a legújabb darab: a kultikus Escape From New York (1981) kétféle gyűjtői VHS-kiadást is kap. Az egyik, slipcase-es változat 1000 példányban készült, míg a másikat nyitott példányszámúként kínálják, szintén gyűjtői besorolással.
Mindkét változat tartalmazza a teljes filmet szélesvásznú formátumban, PAL rendszerben, körülbelül 99 percben. És igen – ezek a kazetták ténylegesen lejátszhatók. Az áruk 30 font plusz szállítás, a hozzájuk tartozó poszterek pedig további 100 font körüli összegért vásárolhatók meg.
Nem a vinyl újratöltve
Bár sokan automatikusan a bakelit újjászületéséhez hasonlítják a VHS reneszánszát, valójában hatalmas különbségek vannak. A bakelit továbbra is jó minőségű hangzást nyújt, sajátos meleg karakterével. A VHS viszont – technikai szempontból – meglehetősen elavult formátum.
A képminőség gyenge: váltottsoros, alacsony felbontású videó (480i vagy 576i), amely ténylegesen mindössze 240p vagy 288p értéket jelent. A legtöbb kazetta 4:3 képarányú, és bár elérhetők szélesvásznú verziók is, ezek kompromisszumokkal járnak. A képkockasebesség szintén nem egyezik meg az eredeti filmekével, a megjelenítés pedig távol áll attól, amit a rendezők valaha is megálmodtak.
Csak nosztalgiának jó?
A VHS-formátum iránti új érdeklődés tehát inkább gyűjtői szentimentalizmus, mint technikai reneszánsz. A szalag visszatekerésének rituáléja, a polcon díszelgő nagy borítók, a nosztalgia – ezek azok az élmények, amelyek meghatározzák ezt a trendet. Valódi gyakorlati hasznát azonban nehéz lenne komolyan venni.
A VHS-t egykor jó okkal hagyták maguk mögött a nézők. És bár a nosztalgia nagy úr, a formátum feltámasztása mögött kevés valódi érv szól – azon túl, hogy emlékeket idéz.
