Valószínűleg kevesen gondolták volna, hogy a mágnesszalagos adattárolás – amit legutóbb egy poros irodai kazettás drive vagy egy dokumentumfilm VHS-e kapcsán láttunk – 2025-ben újra szóba kerül.
Pedig a jelek szerint nemcsak szóba kerül, hanem újra felfutóban van. És nem azért, mert a technológiai szektor megunta a felhőt, hanem mert közben a felhő is megmutatta az árnyékos oldalát. Tény, hogy amit egyszer online tárolunk, az előbb-utóbb célponttá válik. Ransomware, adatlopás, félrekattintás, nyitva felejtett adminfelület – mindennapos rémálmok. A mágnesszalag ezzel szemben a csendes túlélő: nincs hálózaton, nincs kockázat, nincs „véletlenül töröltem a teljes ügyféltörzs fájlt”. Csak egy kazetta, amin 45 terabájt adat ül nyugodtan, mint egy tibeti szerzetes.
Retro test, modern tartalom, ez a mágnesszalag
Ne tévesszen meg bennünket a nosztalgikus külső. Az LTO-9 technológia például sokkal inkább űrkutatási szint, mintsem múzeumba való lom: 45 terabájt adat egyetlen kazettán, előreláthatólag hamarosan 144 TB-ig skálázható kapacitással. Ezek a szalagok már nem nyikorgó, tekerős gépekkel működnek, hanem villámgyors, automatizált robotkarokkal, mesterséges intelligenciával felvértezett rendszerekben. Ráadásul az Open Recommended Access Order nevű – elsőre ijesztő nevű, de valójában hasznos – szabvány segítségével akár 70 százalékkal gyorsabbá válik az adatkiolvasás. Szóval ha azt gondoljuk, hogy a szalag az informatikai tárolás bakelitlemeze, az nem is áll olyan messze az igazságtól – csak itt nem a zene szól jobban, hanem az adatok maradnak életben.
Ha fontos, ne tedd ki a kirakatba
A legtöbb cég ma már úgy termeli az adatot, mint régen a gyárak a szöget. A bankok, kórházak, tartalomgyártók vagy épp logisztikai cégek naponta több terabájtnyi fájlt generálnak – és ezek jó részét tíz évig meg is kell őrizniük.
A USER Rendszerház szakértője szerint nemcsak a bankoknál, hanem a YouTube-videókat tonnaszám archiváló cégeknél, vagy épp MRI-felvételeket tároló kórházaknál is egyre nagyobb szerepet kap ez a „régi-új” technológia. A pénztárca is jobban bírja: míg a felhőszolgáltatók számlája hónapról hónapra hízik, a szalagé egyszeri költség – és még sosem küldött „túlterhelés miatt korlátozott hozzáférés” e-mailt.
Hibrid a menő – mint a kávé, csak adattárolásban
A jövő tehát nem fekete-fehér: nem kell választanunk a felhő és a mágnesszalag között. Egyre többen döntenek úgy, hogy a gyakran használt, „napi szintű” adataikat a felhőben tartják, míg a ritkábban elővett, ám annál értékesebb archívumaikat szalagra mentik. Ez a hibrid tárolási modell nemcsak technológiailag kiegyensúlyozott, de a stressz-szintünket is alacsonyan tartja: kevesebb adatvesztés, kevesebb digitális tűzoltás, több nyugodt alvás. És bár elsőre furcsának tűnhet, hogy 2025-ben újra kazettákról beszélünk, a háttérben nagyon is komoly racionalitás húzódik. Mert végső soron: ha egy dolog jól működik, minek cseréljük le? Inkább leporoljuk, és megtartjuk – pontosan úgy, ahogy most a mágnesszalaggal is tesszük.
