Egy olyan egyedi Bugatti került eladósorba, amely a klasszikus autók amúgy is exkluzív piacán belül egy teljesen külön ligát, a legeslegfelső polcot képviseli.

A klasszikus Bugattik a gyűjtői piacon eleve megfizethetetlen luxusnak számítanak, de a most az Egyesült Államokban eladásra kínált példány még ezen a szinten is egyedülálló. A szakértők ezt az 1965-ös Bugatti Type 101C-X roadstert tartják a történelmi, molsheimi gyárban készült legutolsó, valódi Bugattinak, amelynek elképesztő története majdnem a feledés homályába veszett.

Az autó alapját a 101506-os sorszámú alváz adja, amely egyike annak a mindössze hét darab Type 101-es alváznak, amit a francia vállalat valaha legyártott. A ritkaság értékét tovább növeli, hogy a gyárat egy opcionális, kompresszorral szerelt soros nyolchengeres motorral hagyta el, amely az eredeti 135 lóerős teljesítményt egészen 200 lóerőig tornázta fel, így már a puszta specifikációi alapján is a valaha volt legkívánatosabb darabok közé tartozik.

A Type 101-es széria a Bugatti kétségbeesett kísérlete volt a második világháború utáni talpra állásra. A modell mechanikailag nagyrészt a háború előtti Type 57-esre épült, ám az eladások sosem indultak be igazán, így az utolsó, csupasz alváz egészen 1961-ig karosszéria nélkül porosodott a gyárudvaron. 

Ekkor vásárolta meg egy amerikai gyűjtő, E. Allen Henderson, majd a kiadóként dolgozó barátja, L. Scott Bailey rájött, hogy az alváz tökéletes vászon lehetne a legendás formatervező, Virgil Exner számára. A Chrysler egykori sztárdizájnere, aki korábban is rajongott a nagy márkák feltámasztásáért, azonnal meglátta a fantáziát a projektben.

Az alvázat radikálisan lerövidítették, az üléspozíciót átdolgozták, a terveket pedig az olasz Carrozzeria Ghia stúdióhoz küldték, amely lenyűgöző, nyitott roadsterré varázsolta a lassan feledésbe merülő műszaki alapokat. Az elkészült remekmű az 1965-ös Torinói Autószalonon debütált – pont azon a rendezvényen, ahol a Lamborghini is bemutatta a Miura csupasz vázát.

A Type 101C-X magán viselte a legendás, patkó alakú hűtőmaszkot, miközben a hatvanas évek divatját követő szögletes fényszórókkal, retró osztott szélvédővel és a Corvette-et idéző farrésszel hódított. Bár Exner abban bízott, hogy a koncepció újraindíthatja a Bugatti termelését, a befektetők elmaradtak.

Az autó neves gyűjtők, köztük William Lyon tábornok kezén ment keresztül, aki több mint négy évtizedig óvta a szinte teljesen eredeti, restaurálatlan ritkaságot. A jelenleg a missouri székhelyű Hyman Ltd. által kínált egyetlen példányért várhatóan több millió dollárt fognak kérni, de ez a csillagászati összeg még mindig csak a töredéke egy modern Bugatti árának.