Új élelmiszeripari boszorkánykonyha: enni vagy nem enni?
Mi kerül a tányérodra?
Amikor leveszel egy kenyeret, tésztát vagy egy csomag lisztet a bolt polcáról, természetesnek veszed, hogy a címke segít eligazodni. De mi történik akkor, ha egyre több olyan élelmiszer jelenik meg a piacon, amelynek előállításáról már nem tudsz meg mindent? Az Európai Unióban zajló vita az új génkezelési technikákról elsőre távolinak tűnhet, valójában azonban minden vásárlót érinthet. A kérdés ugyanis már nem csupán a géntechnológiáról szól, hanem arról is, hogy mennyi információhoz jutnak a fogyasztók, hogyan őrizhető meg az élelmiszerlánc átláthatósága, és hol húzódik a határ az innováció és a bizalom között.
Lenyomják a géntechnológiát a torkodon?
A legtöbb ember fejében a GMO fogalma még mindig a kilencvenes évek nagy vitáit idézi fel. Olyan növényeket, amelyekbe egy teljesen más faj genetikai állományából ültettek át géneket. Az elmúlt években azonban a tudomány jelentősen fejlődött, és megjelentek az úgynevezett új génkezelési technikák (New Genomic Techniques – NGT), amelyek egészen más elven működnek.
Az olyan eljárások, mint a CRISPR-alapú génszerkesztés, sok esetben nem idegen géneket juttatnak a növénybe, hanem annak saját örökítőanyagát módosítják célzottan. A kutatók szerint ez gyorsabbá teheti a növénynemesítést, ellenállóbb fajták létrehozását, sőt akár a növényvédőszer-használat csökkentéséhez is hozzájárulhat.
Éppen ez okozza a jelenlegi európai vita egyik legnagyobb dilemmáját. Ha egy növény genetikai módosítása laboratóriumban történik, de a végeredmény hasonló ahhoz, ami természetes mutációval is kialakulhatna, vajon ugyanúgy kell-e kezelni, mint a korábbi GMO-kat?
Erre a kérdésre jelenleg sincs egységes társadalmi válasz. Az Európai Unió viszont új szabályozáson dolgozik, amely bizonyos NGT-növényeket eltérően kezelne a jelenlegi GMO-szabályoktól.
Valójában nem a laborokról folyik a vita, hanem arról, hogy mit tudhatnak a vásárlók
A közbeszédben gyakran úgy jelenik meg a kérdés, mintha kizárólag tudományos vita lenne arról, biztonságos-e az új géntechnológia. A valóság azonban ennél jóval összetettebb.
A konfliktus egyik központi eleme ma már nem maga a génszerkesztés, hanem az átláthatóság.
Mit kotyvasztanak a háttérben?
Az Európai Bizottság javaslata alapján az NGT-k egy részére egyszerűbb szabályok vonatkoznának. A támogatók szerint ezzel Európa versenyképesebb lehetne a globális mezőgazdaságban, gyorsabban reagálhatna a klímaváltozás kihívásaira, és felzárkózhatna olyan országokhoz, ahol ezek a technológiák már szélesebb körben jelen vannak.
A kritikusok ugyanakkor attól tartanak, hogy ha lazulnak a jelölési és nyomonkövetési szabályok, a fogyasztók egy része elveszítheti azt a lehetőséget, hogy saját értékrendje alapján döntsön. Szerintük nem elsősorban az a kérdés, hogy egy technológia jó vagy rossz, hanem az, hogy a vásárló rendelkezik-e minden szükséges információval.
Ez különösen érzékeny téma Európában, ahol az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kapott az élelmiszerek eredete, az allergének feltüntetése, a fenntartható termelés vagy éppen az állatjóléti szempontok kommunikációja. A transzparencia mára önmagában is értékké vált.
A klímaválság ürügye alatt próbálják átnyomni az új technológiákat
Az elmúlt évek szélsőséges időjárása után könnyen érthető, miért került ismét előtérbe a növénynemesítés kérdése. Magyarországon egymást követik az aszályos nyarak, csökkennek a terméshozamok, és egyre nagyobb nyomás nehezedik a mezőgazdaságra.
Sokan úgy vélik, hogy az új génkezelési technikák jelenthetik a következő nagy áttörést. Az elképzelés szerint olyan növények fejleszthetők, amelyek jobban viselik a hőséget, kevesebb vizet igényelnek vagy ellenállóbbak bizonyos betegségekkel szemben.
A tudósok szerint a technológia azonban nem csodafegyver
A tudomány ugyanakkor ennél jóval óvatosabban fogalmaz. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a klímaváltozás okozta kihívásokra nincs egyetlen technológiai csodafegyver. Egy növény szárazságtűrését nem csupán egy vagy két gén határozza meg. Ugyanilyen fontos szerepet játszik a talaj állapota, a vízmegtartó képesség, a termesztési technológia, a vetésforgó, a biodiverzitás és a tájhasználat.
Vagyis a géntechnológia önmagában nem helyettesíti a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat, legfeljebb azok egyik lehetséges eszköze lehet.
Éppen ezért a mostani vita valójában nem arról szól, hogy szükség van-e innovációra. Abban szinte minden szereplő egyetért, hogy szükség van. A kérdés inkább az, milyen feltételek mellett történjen ez az innováció, és hogyan őrizhető meg közben a társadalmi bizalom.
A vállalatokat csak a profit érdekli
A jövő egyik legfontosabb kérdése nem az lesz, hogy génszerkesztett-e egy növény, hanem az, hogy megbízunk-e benne.
Az Európai Unió előtt álló döntés túlmutat a mezőgazdaságon. Egyszerre érinti a kutatás-fejlesztést, a vállalati innovációt, az élelmiszeripart, a biogazdálkodást, a kereskedelmet és a fogyasztóvédelmet.
Ki fogja fizetni az átállást?
A vállalatok számára az átlátható ellátási láncok egyre inkább üzleti elvárássá váltak. A fenntarthatósági jelentésekben, a beszállítói auditokban és az ESG-kockázatok kezelésében egyre nagyobb szerepet kap a nyomonkövethetőség. Minél összetettebbé válik egy termék útja a termőföldtől az áruház polcáig, annál fontosabbá válik a hiteles információ.
A vásárlók oldaláról nézve pedig talán még ennél is egyszerűbb a helyzet. A legtöbben nem génmérnökök szeretnének lenni a bevásárlás során. Egyszerűen csak szeretnék tudni, mit vesznek meg, hogyan készült az adott termék, és milyen értékek mentén dönthetnek róla.
Jó vagy rossz, akarod vagy nem…
A következő évek egyik legfontosabb élelmiszeripari kérdése ezért valószínűleg nem az lesz, hogy megjelennek-e az új génkezelési technikák Európában, hanem az, hogy sikerül-e úgy bevezetni őket, hogy közben megmaradjon az átláthatóság, a fogyasztói bizalom és a választás szabadsága. Mert a modern élelmiszeriparban már nem csupán az számít, mi kerül a tányérunkra, hanem az is, hogy tudjuk-e, hogyan került oda. (Forrás: esgsummit.hu, szerkesztve, kép: Pexels)
Ezt találta neked Ludwig Federmeyer a Techworld-ön innováció témában
Hatékonyságot, adatot és innovációt keresnek a hirdetők
Magyar innováció: végre tényleg itt a fordulópont?
Az Üzleti innováció és üzletfejlesztés blog
Élelmiszeripari trendek, innovációk és előrejelzések 1.
Vegán innováció – A műhús forradalom felfalja saját gyermekeit
Ludwig kikereste neked a legborzongatóbb élelmiszeripari botrányokat
10 sokkoló élelmiszerbotrány 2020-ban: csak erős idegzetűeknek ajánlott! (Pénzcentrum)
