A legújabb vezeték nélküli Dyson modellt tesztelve elég gyakran éreztem magam szuperhősnek – bár én csak a porcicák ellen vettem fel a harcot.
A készülék (a továbbiakban esetenként kézifegyver) és a hozzá kapcsolódó kiegészítők helytakarékosan voltak a dobozban, külön-külön is becsomagolva, hogy szállítás közben ne törjenek el, vagy szenvedjenek bármilyen egyéb sérülést. Ez vásárlóként jó hír, tesztelőként kicsit remegve gondoltam a pillanatra, amikor majd vissza is kell pakolni mindent ilyen szép rendben, de végül ezt a feladatot is teljes siker koronázta a tesztidőszak végén.
Külső
Dizájn: Ahogy a címben is szerepelt, a készülék első pillantásra inkább látszik egy Marvel film (pl. a soron következő Galaxis őrzői) díszletéből meglovasított fegyvernek, vagyis egészen szuperül néz ki, az anyagok igényesek és a színek is harmonizálnak, ha tehát valakinek ez fontos a porszívója esetén, akkor abszolút imádni fogja. A modell a V10-es széria megjelenését viszi tovább. A Dyson ekkor váltott a korábbiakhoz képest, és jelent meg a portartályba oldalról csatlakoztatható csövek és fejek helyett a fegyverszerű kinézet, ahol szemből rögzíthetjük a kiegészítőket.
Ergonómia: A V11 tökéletesen kézre áll egy gyors porszívózáshoz, akár a kanapét, akár a konyhapultot, akár a padlót vesszük célba. Egyetlen hibája az, hogy a gombot folyamatosan nyomva kell tartani, nincs külön ki- illetve bekapcsolt állása. Ez az előbb említett, „átszaladunk a lakáson, mielőtt ideérnek a vendégek” típusú körök esetén egyáltalán nem volt zavaró, ha azonban olyan nagytakarításba kezdünk, ahol nehezebben, vagy épp kitekertebb pozíciókban elérhető helyeket is célba vennénk, akkor egy idő után kényelmetlenné válhat.
Ha új építésű lakásról van szó, akkor a hosszú csővel meghosszabbított porszívó, és a kinyújtott karunk elegendő lehet a plafon eléréséhez is, régebbi, nagypolgári lakásokban azonban így sem úszható meg a létrázás. A készülék kialakítása azonban olyan, hogy még ilyenkor, vagyis felfelé irányítva sem nehéz tartani azt.
A portartály ürítése szintén nagyon egyszerű, a kuka fölé tartva egy mozdulat, és ki is adja magából a tartalmat. Itt mindenképp érdemes arra figyelni, hogy bár valóban jól lehet célozni vele, a por ettől még felszáll, szóval semmiképp se az ebéd főzése közben, a szabadon lévő élelmiszerek közvetlen közelében álljunk neki a műveletnek. Emellett az is tény, hogy a hosszú hajszálakkal meggyűlhet a baja, így néha igenis be kell nyúlni, hogy ezeket is ki tudjuk piszkálni.
A készülék a mindennapokban
Mivel általában is kerülget az érzés, hogy több időt töltök el a sosem elég hosszú kábel rakosgatásával, mint a tényleges takarítással, a vezeték nélküli kialakításnak köszönhetően sokkal gyakrabban porszívóztam, mint ahogy egyébként tenném. Ennek fő mozgatórugója a velem élő tacskó volt, aki általában a teljes lenyomatát képes a kanapén hagyni.
A megfelelő fej felpattintása, és fél perc eltelte után akár újra birtokba is vehettem volna a kanapét… de ha már a kezemben volt a porszívó, és tőlem két centire a csöve, akkor miért is ne szedném össze a legutóbbi kör óta keletkezett apró szöszmöszöket, ebből pedig szükség esetén egy teljes lakáson átívelő villám-takarítás is kerekedhet. Az előbb említett tacskó, és a saját hosszú hajam révén pedig ez a szükség gyakori nálunk.
Az LCD kijelző (mégis minek ez egy porszívóra, merült fel a kérdés gyakran) nem csak arról ad tájékoztatást, hogy mennyi a hátralévő üzemidő (ezt amúgy abszolút pontosan teszi), hanem abban is segít, hogy probléma, például elakadás esetén végigvezeti a kedves felhasználót azokon a lépéseken, amelyekkel elhárítható a probléma. Ilyen amúgy nem gyakran van (nekem legalábbis nem sikerült produkálnom), így kifejezetten jó, hogy szükség esetén nem kell azon gondolkodni, hogy mégis hova kavartuk el a használati útmutatót, hanem rögtön látjuk, hogy mi a teendő.
Az üzemmódon sem kell sokat agyalni
A készülék összesen négy üzemmódot ismer. A legnagyobb szívóerőt a Boost, a leghosszabb üzemidőt pedig az Eco mód biztosítja, a kettő között van egy közepes, illetve egy automata mód. Ez utóbbi a High Torque fejben lévő Dynamic Load Sensor (DLS) segítségével képes felismerni, hogy parkettán, vagy szőnyegen tologatjuk-e a gépet, és ettől függően változtatja a szívóerőt. És hogy miért jó ez? Mert szőnyegek esetén jól jöhet a mélytisztítás, míg egy parketta esetén kisebb szívóerő is bőven elegendő lehet, így pedig nő az üzemidő.
Ami amúgy sem megvetendő, hiszen Eco módban több mint egy órán át teljesítménycsökkenés nélkül használható a gép, de nekem otthon a közepes üzemmód is bőven elegendő volt a teljes lakás kiporszívózásához, ami nagyjából 40 perces program, ha a már említett szőrtelenítést is megcsinálom a kanapén (és persze minden más helyen is, ahol az úr ottfelejtette a lenyomatát). A Boost üzemmódban tényleg brutálisan szív a cucc, cserébe nagyon rövid időnk van rá, hogy kihasználjuk ezt.
Emellett egy rakás szokásos kütyüt is találunk a csomagban, élekhez való fej, kárpittisztító fej, van minden, amit elvárunk a porszívótól – és egy hiperpuha borítású fej is, ami az érzékenyebb felületek, bőrkárpitok tisztításához készült. Kifejezetten szuper, hogy ezeket nem feltétlenül kell a hosszú csőhöz rögzíteni, hanem rögtön a kézifegyverre is felpattinthatjuk őket, így pedig a már említett kanapéporszívózás is jóval könnyebb, mint ha egy hosszú cső végére helyezett tisztítófejjel kellene bohóckodni.
Amikor megkaptam a készüléket, jött vele egy jótanács is: mindenképpen porszívózzam ki vele a matracomat. Megtettem, az eredmény pedig riasztó volt (szóval mindenki porszívózzon matracot gyakrabban, még akkor is, ha egy Dyson híján a hosszú porszívócsővel kell vacakolnia ehhez), elképesztő, hogy mennyi por gyülemlik fel ott, ahol éjszaka órákat fekszünk…
Jó, tehát tényleg szuper… de hol vannak a hibák??
A porszívóhoz tartozó fejekben külön motor segíti a még hatékonyabb tisztítást, ez azonban néha visszaüt: amikor előre toljuk a gépet, minden szuper, és Eco módban is felszed minden szokásos napi szöszt, amikor viszont visszahúzzuk, akkor néha a veszettül pörgő fej épp ellenkező hatást ér el, és mondhatni kiköpi a becélzott darabkákat. Emellett ide tartozik a már említett bekapcsoló gomb is, amit folyamatosan nyomva kell tartani – megszokható, de egyszerűbb lenne, ha nem kellene vele foglalkozni.
És persze az áráról sem feledkezhetünk meg, ami finoman fogalmazva is borsos, az alapmodell tíz forint híján kétszázhúszezerbe kerül, míg a teljes, nálam is tesztelt Absolute csomagért még egy tizest kell fizetnünk, ami nem megszokott ár egy porszívóért (bár azok, akik szembesültek már Lux porszívóügynökökkel talán nem fognak most padlót). Ezért cserébe kapunk egy valóban hiperdizájnos cuccot, amivel tuti, hogy általánosságban tisztább lesz a lakás, hiszen a falra szerelhető tartójáról leakasztva már indulhat is a móka – akár szó szerint, ahol ugyanis gyerekek vannak, ott innen kezdve tuti játék lesz a porszívózás és a szülők így kereshetnek majd maguknak kellemesebb programokat.
Én összességében nagyon sajnáltam, amikor vissza kellett adnom, ráadásul azóta is minden alkalommal visszasírom, amikor épp konnektortól konnektorig sasszézgatok a lakásban…
Kinek ajánljuk – Dyson V11
- akik nem akarják minden szoba után órákig tölteni a porszívót a folytatáshoz
- akik szeretik, ha mindenből a legdizájnosabb van meg nekik, és ez alól a porszívó sem kivétel
- akik hajlandók kifizetni nem csak a konkrét vas, hanem a beleölt mérnöki munka árát is
Kinek nem ajánljuk – Dyson V11
- akik maximum harmincezret hajlandók kifizetni egy klasszikus porszívóért
- akik a régi, jól bevált megoldásokat részesítik előnyben
További információ a termékről a Dyson magyar nyelvű weboldalán található, a technikai részletekig messzemenően érdeklődők pedig a hivatalos sajtóközleményből is mazsolázhatnak!
