Manapság már ott tart a CGI, hogy önmagában is hihető dolgokat hoznak létre a filmesek, miközben a színészek a valóságban egy zöld háttér előtt ugrabugrálnak. De mi volt régen? 

Már a Gyűrűk Ura első részénél is felmerült, hogy milyen lehet színészként úgy eljátszani valamit, hogy miközben a készterméken azt látjuk, hogy valaki egy toronymagas bástya tetején áll, a forgatás alatt valójában egy zöld háttér előtt pipiskedik egy kartondobozon. Természetesen most kicsit sarkítottunk a dolgon, de mindenki látta már, hogyan készülnek a jelenlegi filmek. Elképesztő mennyiségű CGI (számítógéppel generált grafika) van minden mozgóképes alkotásban, és a legtöbb esetben stúdióban veszik fel a jeleneteket. Csakhogy Harold Lloyd, Charlie Chaplin, vagy éppen Buster Keaton idejében ilyesmire nem volt lehetőség. Akkor mégis hogyan csinálták az elképesztő mutatványaikat?

A hajmeresztő jelenetek elkészítéséhez szintén trükkökhöz folyamodtak, de persze akkoriban nem voltak számítógépek arra, hogy majd megfelelővé tegyék a látványt. Így a legtöbb esetben a perspektívával játszottak az operatőrök, ami a videóban is látható kreativitást kívánt. Lloyd óratornyos mutatványa például egészen elképesztő, hiszen a megfelelő beállításnak köszönhetően tényleg olyan, mintha a színész élete kockáztatásával forgatná a jelenetet. Aztán persze voltak olyan felvételek is, amiknél tényleg kockázatot kellett vállalni, és komolyan matekozni, hogy a színészre úgy dőljön rá egy komplett homlokzat, hogy rá pont az ablakkeret essen, amiben még üveg sem volt.

[sc name=”facebook” ]