Az elektromos autózás egyik problémája, hogyha lemerült az akkumulátor, meg kell állni tölteni. De mi van akkor, ha ezt maga az útburkolat teszi, menet közben?
Tény, hogy egyre több gyártó kínál olyan elektromos járműveket, amelyek hatótávjából el lehet jutni a fővárosból a Balatonra, sőt, akár még vissza is, nem feltétlen ez a jellemző. Az olyan négykerekűek, mint a Nissan Leaf, vagy éppen a Renault Zoe hatótávja eléggé korlátozott. Igaz, nem feltétlen arra lettek kitalálva, hogy a délvidéki család felmálházva elugorjon egy hosszú hétvégi wellnessre az Alpokaljára. Ám ha bejön az, amin a Cornell Egyetem kutatói dolgoznak, a hatótávnak csak az szab határt, hogy mennyire bírjuk az utat fenékkel.
Elképzelésükkel nem csupán idő takarítható meg, de a környezeti terhelés is csökkenhet. A koncepció szerint az útburkolatban két darab szigetelt fémlemez helyezkedne el, elektromos hálózatra csatlakozva. Lenne még ott egy nagy frekvenciájú inverter, és ezek oszcilláló energiamezőt hoznának létre, ami az autó alján lévő páros fémlemezen keresztül töltené az akkumulátort. Ahogy a videóban Khurram Afridi is elmondja, még rengeteg idő, mire mindebből valóság lesz. Már csak azért is, mert előbb villamosítani kellene az utakat, ráadásul az elektromos autózás ilyesfajta forradalmát először a inkább a közúti szállításra fejlesztenék ki, és csak utána jönnének a városok.
[sc name=”facebook” ]
