Kép: Techeblog

Aki szerint egy vásznon látszólag random módon elhelyezett fekete négyzet és kör minden, csak nem művészet, az vajon mit gondol a 15 000 euróért elkelt láthatatlan szobor esetében? 

A művészet egy elég sajátos dolog, és egy átlagember számára olykor nem egészen egyértelmű, hogy egy olyan képért például, ami látszólag egy kétéves gyerek ügyetlen munkája, miért adnak több milliót. Éppen ennek tükrében tűnik egészen érthetetlennek az, hogy miként adhatott valaki 5,2 millió forintnak megfelelő eurót egy olyan szoborért, ami tulajdonképpen nincs. Legalábbis külső szemlélőként ezt gondolhatjuk, de az alkotója inkább úgy gondolja, hogy az “Én vagyok” nevet viselő mű az egy láthatatlan szobor.

Igen, teljesen megfoghatatlan ez az egész, de arra, hogy miként működik, vagy hogyan kell elképzelni a művésznek kész válasza van. Az “Én vagyok” csak technikailag tekinthető nem létezőnek, de valójában ez egy üres tér, amit elfoglal a szobor energiája. Tehát csak egy 1,5 x 1,5 méteres területet kell elképzelni, ami bárhol lehet, aztán már csak arra kell figyelni, hogy megfelelő mennyiségű gondolati energia gyűljön össze. Az alkotó, Salvatore Garau szobrász szerint, ezzel is alá lehet támasztani Heisenberg bizonytalansági elvét, miszerint az ürességnek igenis van súlya. Nem tudni, kinek ért meg mindez 15000 eurót, de az biztos, hogy cserébe mindenképpen kapott egy eredetiséget igazoló tanúsítványt. Azt pedig csak magunkban képzeljük el, milyen lehet, amikor a tulajdonos büszkén mutogatja a hozzá betérő barátainak.

Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!