Egy új kutatás arra a következtetése jutott, hogy a csernobili békák gyors evolúciós folyamaton mentek keresztül az 1986-ban bekövetkezett nukleáris katasztrófa után. 

Mondanunk sem kell, hogy a csernobili atomkatasztrófa az ott élő emberek számára milyen beláthatatlan következményekkel járt, és a hatások alól a környékbeli élővilág sem vonhatta ki magát. Bár az atomerő 30 kilométeres körzetében a katasztrófa után megtizedelődött az állatok száma, az ember eltűnését követően regenerálódásnak indult a terület, napjainkra pedig valóságos vadrezervátummá alakult.

A Csernobillal kapcsolatos kutatások között előkelő helyen szerepelnek azok a tanulmányok, amelyek egyes fajok sugárzáshoz való alkalmazkodását vizsgálják. 2016-ban egy kutatást indítottak a környékén, amelyben a tudósok arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan hat a zóna sugárzása az állatokra – írt erről a The Conversation. Megfigyelték például, hogy az eredetileg zöld színű leveli békák fekete színt öltöttek, ezért úgy döntöttek, hogy a színváltozásért felelős melanin szerepét fogják tanulmányozni a csernobili vadon élő állatokban.

Mint köztudott, a melanin nevű festékanyagnak fontos szerepe van az ultraibolya sugárzás káros hatásaival szemben, a kutatók pedig arra a megállapításra jutottak, hogy a csernobili békák a melanint használják fel a sejtkárosító sugárzás ellen is; ez az oka, hogy az állatok fekete színűek lettek. Az eredmények azt mutatták, hogy a zöld levelibékák a sugárzásra adott válaszreakcióként gyors evolúciós folyamaton mentek keresztül, méghozzá azért, hogy alkalmazkodjanak a környezethez és ezáltal növeljék a túlélési esélyeiket is.

A kutatók szerint a tanulmány azért is említésre méltó, mert kaput nyithat más területek, például a nukleáris hulladékkezeléssel és az űrkutatással kapcsolatos egyéb vizsgálatok irányába.

Ha tetszett a cikk, további hírekért, érdekességekért kövess minket a Facebookon!