A NASA látványos fotókon keresztül szemléltette, milyen hatással vannak a meteoridok a Merkúr exoszférájára, azaz a légkörének legfelső rétegére.
Az amerikai űrügynökség új, spektrométeres fotóin soha nem látott módon láthatjuk a Merkúrt. Ami tudományos szempontból figyelemre méltó a NASA képeiben, hogy meglepő összefüggésekre mutat rá a meteor becsapódások gyakorisága és a napszakokkal kapcsolatban.
Az exoszférában érzékelt magasabb magnézium és a kalcium mennyiségéből a kutatók arra következtettek, hogy a meteoroid becsapódások gyakrabban fordulnak elő a Merkúr azon részein, ahol éppen hajnalodik. A tudósok arra is rájöttek, hogy a bolygó légkörébe reggelente érkező meteoridok feltehetően a Jupiter-családhoz tartozó és a Halley-típusú üstökösökből származnak. A modellezéshez használt képeket egyébként a MESSENGER nevű szerkezet készítette, amely csupán a második, ember által készített űrszonda volt, amely képes volt eljutni a Merkúr közelébe.
Nemrégiben a kutatók a MESSENGER által készített képeket tanulmányozva arra jutottak, hogy a Merkúr északi sarkán található sógleccserekben adottak lehetnek a feltételek az élethez. Mindez pedig azért is rendkívüli, mert az istenek fürgelábú hírnökéről, Mercuriusról elnevezett planétán nem túl kellemesek a körülmények: a bolygó nappali hőmérséklete átlagosan kb. 330 Celsius fok, a maximumok pedig a 480 Celsius fokot is elérhetik. Az éjszakák viszont meglehetősen csípősek, kb. -180 Celsius fokra süllyed a hőmérséklet.