Elsőre ez egy olyan hírnek tűnhet, ami a legalacsonyabban elérhető alma a hírek fáján, de olybá tűnik, komoly hatásai lehetnek az egészségünkre annak, hogy mikor kakilunk. 

Normál esetben az emberi bélflóra harmonikusan teszi a dolgát, minden kis bélmikorbium boldog, kiválóan működik a homeosztázis. Ám amikor krónikus székrekedés van, a baktériumok kezdenek kifogyni a rostokból, és helyette a rendelkezésre álló fehérjékkel kezdenek táplálkozni. Erről Sean Gibbons, a seattle-i Rendszerbiológiai Intézet tudósa értekezett, aki arról is beszámolt, hogy sok krónikus beteg, köztük a Parkinson-kórban és a krónikus vesebetegségben szenvedő ember számol be arról, hogy a diagnózist megelőzően évekig székrekedésük volt.

A székrekedés következtében kialakuló fehérjeerjedés mérgező vegyületeket termel, amelyek beszivárognak a véráramunkba. A Gibbons csapata szerint, ha elég idő telik el, a toxinok felhalmozódása hosszú távon káros lehet az egészségünkre. A krónikus hasmenés sem jó, mert eközben savasabbá és oxigéndúsabbá teheti a bélrendszerünket, ami megnehezíti egyes egészséges bélbaktériumok túlélését. Ezek a hatások együttesen fokozzák a gyulladást, és némi terhet rónak a májra (a máj által előállított epesavak gyorsabb elvesztése miatt).

1400 résztvevő vizsgálatával kiderült az, hogy azoknak a legjobb, akik naponta egyszer-kétszer kakilnak. Úgy tűnt, hogy náluk a gyulladásnak is kevesebb jele volt, és általában véve jobb volt a májuk egészsége. Ezt figyelembe véve a csapat úgy döntött, hogy ezt a csoportot használja a többi csoporttal való összehasonlítás alapjául a kakilási gyakoriságot illetően. Gibbons csapata még az egyébként egészségesnek érző embereknél is úgy találta, hogy a kakilás időzítése fontosnak tűnik.

Azoknál ugyanis, akik ennél kevesebbszer ürítenek, volt a legmagasabb a bélbaktériumok által termelt toxinok szintje, beleértve egy olyan toxint is, amely ezeknél az alanyoknál a rosszabb veseműködéssel hozható összefüggésbe. Továbbá nagyobb valószínűséggel számoltak be depresszió és szorongás jeleiről. A rendszeresen hasmenéses emberek hajlamosabbak voltak a gyulladásra és a rosszabb májfunkcióra.