Egy kutatás megdöbbentő eredményt tárt fel azzal kapcsolatban, hogy milyen mennyiségben van jelen a műanyag az agyunkban.
Egy új tanulmányban a tudósok arról számolnak be, hogy a holttestekből vett agyminták súlyának átlagosan 0,48%-át tette ki a műanyag. Helyesebben fogalmazva a mikroműanyag, ami az 5 mm-nél kisebb darabkákat jelenti. A tanulmány még nem esett át a szakértői értékelésen; a National Library of Medicine weboldalán preprintként érhető el online. „Ez elég riasztó” – mondta a The Guardiannek Matthew Campen, az Új-Mexikói Egyetem professzora, a kutatás vezetője. „Sokkal több műanyag van az agyunkban, mint amennyit valaha is elképzeltem, vagy amivel valaha is megbarátkoztam volna”.
A kutatók az új-mexikói Albuquerque-ben található halottkémi hivatalból 2016 és 2024 között vett emberi májak, vesék és agyak homloklebenyének boncolási mintáit elemezték. E nyolc év alatt azt találták, hogy a műanyagok szintje minden szervben emelkedett, de a legriasztóbb az agyban, ahol a 2024-ben talált mikroplasztik mennyisége átlagosan 50%-kal magasabb volt, mint 2016-ban. Az újabb agymintákban pedig a jelenléte „lényegesen magasabb” volt, mint a májban és a vesében, a többi szervben talált mennyiség hétszeresétől a harmincszorosáig terjedt.
A szervekben leggyakrabban talált anyag a polietilén volt, az a polimer, amelyet általában műanyag zacskók és palackok készítéséhez használnak. „Az eredmények azt mutatják, hogy (a mikro- és nanoplasztikumok) szelektíven felhalmozódnak az emberi agyban, és koncentrációjuk idővel növekszik” – írták a kutatók. Korábbi tanulmányok már találtak ilyen részecskéket a halak agyában, amelyek kiszámíthatatlan viselkedést okoztak az állatoknál, így tudták, hogy ez a felhalmozódás az emberekkel is megtörténhet – de hogy pontosan mennyi kerül a szürkeállományunkba, az még vita tárgyát képezte.
A mikroplasztikot egy sor egészségügyi problémával hozták összefüggésbe, köztük idegrendszeri rendellenességekkel. Az orvosi szakirodalom egyik áttekintése megállapította, hogy számos krónikus betegséggel, DNS-károsodással, szervi diszfunkcióval, anyagcserezavarokkal és az immunválaszra gyakorolt negatív hatásokkal hozható összefüggésbe. A kutatók megjegyezték, hogy a mikroműanyagok számának időbeli növekedése egybeesik az Alzheimer-kór és más demenciás állapotok arányának globális növekedésével. „Nem tudom, hogy mennyi műanyagot tud még az agyunk felvenni anélkül, hogy az ne okozna problémákat” – mondta Campen.
Az apró darabkák számos olyan árucikkben találhatók meg, amelyeket a szervezetünkbe juttatunk, többek között (de nem kizárólag) a fogkrémben, a sörben, a mézben, a sóban, a cukorban, valamint a csapvízben és a palackozott vízben egyaránt. És akkor még nem is számoltuk a levegőben lévő láthatatlan részecskéket, amelyeket rendszeresen belélegzünk. És vannak más meglepő hatások is: egy tanulmány szerint a mikroműanyagok befolyásolhatják az időjárást.
