A vinyl reneszánsza már hosszú évek óta tart, A (többnyire) fekete lemezek eladásia adatai az egekbe szöktek és a lemezjátszók is egész jól fogynak, nem is beszélve a használt lejátszókról és lemezekről, amik szintén nagyon pörögnek a bolhapiacokon és az online piactereken egyaránt. De lehet, hogy ennek a folyamatnak közeleg a vége?
A Billboard új adatai legalábbis arra utalnak, hogy ez a bizonyos zenehallgatási buli a végéhez közeledhet. 2023 és 2024 között az Egyesült Államokban 33,3%-kal csökkentek a bakelitlemezek eladásai. Ez sokkal komolyabb visszaesés, mint ami a CD-eladások (19,5%-os csökkenés) vagy a digitális albumok (8,3%-os csökkenés) számaival történt. És ezt a zuhanást nem magyarázza a streaming előretörése, amely ezekkel szemben csak 7,2%-kal nőtt. Persze nyilvánvalóan a legtöbb lemezrajongónak már eleve volt valamilyen streaming csomagja, így az is lehet, hogy ők egyszerűen csak nem vettek több lemezt és nem váltottak sehonnan sehova, hanem inkább a Tidalt hallgatták a lemezjátszójuk helyett. Az igazi kérdés itt tehát az, hogy ha így tettek, miért tették?
A probléma nagyon egyszerű. A vinyl mostanában legtöbbször túl sokba kerül
Az új kiadványok ára rendszeresen 13-16 ezer forintos, vagy afeletti áron kerülnek a boltokba, ami nem lenne rettenetesen sok, ha lenne rá bármilyen garancia, hogy ezek a kiadványok jóminőségű felvételeket tartalmaznak. Sajnos azonban az, hogy valamit vinyl lemezen (is) kiadnak, még messze nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek a felvételek tisztességesen vannak keverve és élvezet őket hallgatni. A boltok egyre inkább tele vannak hallgathatatlan minőségű, tizenezer forintos vinyl lemezzel, ez pedig a lelkesebb lemezesek kedvét is el tudja venni a böngészéstől, vásárlástól.
A használt hanglemez-piac is egyre jobban elszáll
A használt hanglemez-piac is egyre közelít az új árakhoz és ezt sajnos az online piactereken és a lemezbörzéken is egyre inkább érzékelni lehet, ahol egyre inkább a nagyobb volumenben „kereskedők” találhatóak meg, akik ugyanazokat a lemezeket árulják, mint a lemezboltok és többnyire ugyanannyiért, csak éppen számla és így garancia nélkül. Egyre ritkább az az eset, hogy az ember egy ilyen lemezbörzén kutakodva kifog valami érdekes, ritka példányt. Az online piactereken is inkább a tucatlemezek dominálnak, a mindenhol megkapható Iron Maiden albumoktól a Diane Krall lemezekig. A rosszabb esetet a komplett „gyűjteményeket” eladni próbálók jelentik, akik jellemzően csak egyben próbálnák értékesíteni a nagyitól megmaradt lemezeket, melyek nagy része Zárai-Vámosi, Zizi-Labor és Hofi lemezeket jelent, néha egy-egy régi Pink Floyd vagy Tina Turner lemezzel. Ezek többnyire mind szinte értéktelen lemezek, nem is csoda, ha az ilyen eladók a feltöltött képeken rendre az külföldi előadók lemezeit helyezik előtérbe és általában egy lemezenként 2-500 forintos árért szeretnék egyben eladni az egészet. Csakhogy ezek többnyire messze nem érnek ennyit sem.
Ez a drágulás a használt és az új hanglemez-piacon egyaránt kezdi éreztetni a hatását és kezdi elrettenteni a hanglemeztől a kisebb pénztárcájú vagy kevéssé elkötelezett hifistákat. Aztán persze az is lehet, hogy a kereslet csökkenése kicsit realizálni fogja az árakat és aztán az egész piac beáll egy rendesen működő szintre, de tapasztalataink szerint a világ nem így szokott működni. Azért szurkolunk, hogy ez most kivétel legyen, mert mi is szeretjük a lemezeket.
