2024 lassan véget ér, de van idő, hogy egy fontosnak távolról sem feltétlen nevezhető kutatás eredménye még beleférjen.
Ez a kutatás pedig nem volt más, mint az, hogy *dobpergés* miért nem vagyunk jók a csomók erősségének megítélésében. A Johns Hopkins Egyetem két kutatója kimutatta, hogy az emberek meglepően nehezen értik meg a csomók természetét. Az erről szóló tanulmány, amely szeptember 23-án jelent meg az Open Mind című folyóiratban, arra utal, hogy a csomók egy új „vakfoltot” jelentenek a fizikai gondolkodásunkban.
A kutatás ötlete egy kézimunkából indult ki. Egy nap Sholei Croom, a tanulmányt társszerző doktorandusz, Chaz Firestone laboratóriumában dolgozva megfordította egy hímzett mintáját, és nem tudott rájönni, hogyan kezelje az összegubancolódott cérnákat, pedig azokat ő maga fűzte oda. Ahelyett, hogy úgy reagált volna, mint a legtöbben (azaz feladta volna, vagy ollóért nyúlt volna), Croom arra gyanakodott, hogy a csomók különös kihívást jelenthetnek az intuitív fizikában. Abban, hogy mit várunk a világtól pusztán a dolgok megfigyelése alapján.
„Az emberek állandóan tesznek előrejelzéseket a fizikai világ működésével kapcsolatban, de a csomók valahogy nem tűnnek intuitívnak számomra” – mondta Croom egy egyetemi közleményben. „Egy könyvkupac stabilitásáról anélkül is ítéletet tudunk mondani, hogy hozzáérnénk. Nem kell kézbe venni egy tekegolyót, hogy kitaláljuk, hány bábut képes ledönteni. De a csomók valahogyan megnehezítik az ítélkezési mechanizmusainkat.”
A kutatás keretében Croom és Firestone viszonylag egyszerű tesztet végzett. Négy hasonló csomót használtak, amelyek erőssége eltérő volt, az egyik legerősebbtől kezdve a közel leggyengébbig. A kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy páronként nézzék meg a csomókat, és találják ki, melyik a legerősebb. A résztvevők csúfos kudarcot vallottak. Ezután videókat mutattak nekik, amelyeken az egyes csomók lassan forogtak, de ez sem segített.
A kutatás harmadik változatában diagramokat adtak a csomók szerkezetéről az egyes csomók mellé, de ez sem hozott jobb eredményt. Amikor ritkán helyesen választottak, azt is hibás indoklással tették. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, az emberek többsége pusztán ránézésre egyszerűen nem tud megkülönböztetni egy gyenge csomót egy erőstől. „Az emberek borzasztóak ebben” – mondta Firestone.
Fontos megjegyezni azonban, hogy a résztvevők nem voltak szakértők. Croom feltételezte, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkező emberek, például tengerészek vagy hegymászók, valószínűleg jobban teljesítenének. Mindezek ellenére úgy vélte, hogy az emberek számára nehezebb lehet intuitívan megérteni a puha tárgyakat, például a kötelet vagy a zsinórt, mint a szilárdakat.
„Egyszerűen nem vagyunk képesek megfelelően megérteni egy csomó belső szerkezetét pusztán ránézésre” – tette hozzá Croom. „Ez egy remek példa arra, hogy mennyi nyitott kérdés van még a környezetünk megértési képességével kapcsolatban.”
