A 4Life.hu „Top 5 gitárszóló, amelyek nélkül szegényebb lenne a rocktörténelem” című írásában olyan ikonikus pillanatokat emel ki a zenei múltból, amelyeket nemcsak egyszer hallgatunk — újra és újra visszatérünk hozzájuk. (forrás: 4Life.hu)
Ezek a gitárszólók nem csupán technikai mutatványok, hanem érzelmi mélységgel, hangulati felépítéssel rendelkeznek, és a hallgatók számára élmény újra és újra átélni őket.
A 4Life gyűjtése alapján a következő zenekarok szerepelnek a listán:
Pink Floyd (David Gilmour)
Dire Straits (Mark Knopfler)
Lynyrd Skynyrd
Queen – (Brian May)
Guns N’ Roses – (Slash)
Most nézzük részletesebben két klasszikust, amelyek különösen kiemelkednek abból a válogatásból:
Pink Floyd – „Comfortably Numb” (David Gilmour)
A Gilmour-féle szóló a Pink Floyd dalának két részből álló pillanata: először egy visszafogott, meditatív passzus, majd egy katartikus csúcspont. Gilmour játékában nem a technikai bravúr, hanem a dallamvezetés és a hang tisztasága dominál. Minden hang úgy szólal meg, mintha gondosan válogatott érzelem lenne. A szóló vibratói, lassú ívei és finom dinamikája együtt alkotják azt az élményt, amely újrahallgatásra ösztönöz – és amely sokak szerint a rockzene egyik legszebb gitárszólója.
Dire Straits – „Sultans of Swing” (Mark Knopfler)
Mark Knopfler játéka a „Sultans of Swing”-ben nem harsány vagy túlzottan technikás, hanem finoman kidolgozott és gördülékeny. Nem használ torzított hangzást, hanem ujjal pengeti a húrokat – ezzel egy olyan hangzásvilágot épít fel, amely azonnal felismerhető. A szólóval nem versenyez sem a sebességgel, sem a komplexitással: minden hang a helyén van. Ez a fokozatos, dallamvezérelt megközelítés a dal egészét új dimenzióba emeli, és azt az érzést adja, mintha maga a gitár is dalolna.
Mi teszi igazán „végtelenítve hallgathatóvá” ezeket a gitárszólókat?
Emocionalitás és értelem – a zenei mondanivaló nem szenved veszteséget, ha újrahallgatjuk
Strukturális építettség – hogy a szóló ne legyen öncélú villanás, hanem összefüggő zenei ív
Hangzás és dinamikai változatosság – hogy hallható legyen a finom árnyalat és a csúcsra építés
Közönségi kötődés – ezek a szólók nemcsak zenészeknek szólnak, hanem közönségeknek, akik együtt nőnek velük
Amikor hallgatjuk ezeket a sztenderdeket, nem csak zenei technikát, hanem művészi gondolkodást is érzünk. Ezeket a szólókat nem elkerülni nehéz, hanem leállítani — sokszor halljuk magunkban a dallamot, amikor már régen véget ért a szám.
