A Wiim Pro Plus az utóbbi évek egyik legérdekesebb hálózati zenelejátszója: apró méret, audiofil ambíciók és meglepően kifinomult hangzás jellemzi. A cél nem az, hogy leváltson egy high-end rendszert, hanem hogy egy kompakt, intelligens, mégis zeneileg érett megoldást kínáljon mindenkinek, aki komolyan gondolja a streaminget.
A Wiim név néhány évvel ezelőtt még ismeretlenül csengett az audiofilek körében, ma viszont már szinte minden fórumon ott van, ahol elérhető árú, de minőségi zenelejátszásról esik szó. A Pro Plus modell az eddigi Wiim Pro továbbfejlesztett verziója, amelybe a gyártó saját fejlesztésű DAC-ot, prémium ADC-t és még finomabb órajel-kezelést épített. A cél: minél kevesebb jitter, minél kevesebb torzítás, és a lehető legtisztább jelút – még akkor is, ha a zene a hálózaton keresztül érkezik.
A készülék mérete első pillantásra meglepően kicsi: alig foglal több helyet, mint egy CD-tok, de az alumínium ház, a pontos illesztések és a minimalista kialakítás azt sugallják, hogy a Wiim komolyan veszi a prémium érzetet. A csatlakozókínálat bőséges: optikai és koaxiális bemenet, analóg RCA ki- és bemenet, valamint Ethernet és Wi-Fi – utóbbi természetesen nagy felbontású streamelésre is képes.
Egyszerűség és okosság kéz a kézben
A Wiim Pro Plus egyik legnagyobb erőssége az intuitív alkalmazás, amely iOS és Android alatt is stabilan működik. A telepítés néhány perc, a beállítási folyamat pedig szinte magától végigvezet bennünket minden lépésen. Az app integrálja a legnépszerűbb zenei szolgáltatásokat – Tidal, Qobuz, Spotify, Deezer, Amazon Music –, de természetesen AirPlay 2, Chromecast Audio és Roon kompatibilitás is adott.
A Wiim Pro Plus képes akár 24 bit / 192 kHz felbontásban streamelni, és az új DAC chip (AKM 4493SEQ) gondoskodik róla, hogy ez ne csak papíron legyen előny. Az eszköz egyaránt működhet streamer-ként és önálló DAC-ként, ami sokoldalúvá teszi: egy meglévő erősítőhöz is csatlakoztatható, de akár egy fejhallgató-erősítővel is remekül megfér. A jelforrásként szeretnénk használni, fontos tudni, hogy digitális jelet sajnos USB-n nem továbbít, arra csak optikai vagy koaxiális kimenetek állnak rendelkezésre. Egyébként vonalszintű és optikai bemenet is van rajta, ha esetleg előerősítőnek használnánk egy végfok és mondjuk a CD-lejátszónk vagy lemezjátszónk közé.
Meghallgatás – három világ, egy karakter
A beállítás után a szokásos rendszerünkkel szólaltattuk meg a sreamert, ami a Qualiton x200-as csöves integrált erősítőből és egy pár Bösendorpher VC7-es hangsugárzóból állt, szóval nem mondhatjuk, hogy a többi komponens bármilyen szinten is visszafogta a streamert, hiszen az kevesebbe került, mint nem hogy a teljes rendszer kábelezésénél, de valójában az általuk használt hangfalkábeleknél is.
A tesztre három különböző albumot választottunk, hogy kiderüljön, mennyire sokoldalú a Wiim Pro Plus. Először Jóhann Jóhannsson Orphée című lemezét hallgattuk meg, amely tökéletes lakmuszpapír a térábrázolás és a részletgazdagság vizsgálatához. A Wiim hangja azonnal lenyűgözött: csendes, sötét háttérből bontakoztak ki a finom zongorahangok, a vonósok leheletfinom textúrái és az apró akusztikus zajok. Az új AKM DAC meleg, mégis rendkívül átlátszó karaktert kölcsönöz a zenének, és a dinamika lenyűgöző volt – nem tolakodó, hanem elegánsan fokozatos. A digitális világ ridegségéből itt semmi sem érződött.
Ezután a Random Access Memories került sorra, és a Daft Punk klasszikusa egy másik arcát mutatta meg a Wiimnek. A basszus feszes, a ritmus elképesztően precíz, a sztereó tér széles, de nem mesterségesen kitágított. A „Lose Yourself to Dance” alatt a dobok impulzusa és a basszus groove-ja pontosan ott maradt, ahol lennie kell: energikus, de nem túlfújt. Itt érződött igazán, mennyire stabil a Wiim belső órajele és mennyire jól kontrollálja a tranziens csúcsokat – semmi sziszegés, semmi éles digitális él. A hangzás egységes és könnyed, ahogy azt egy jó streamernek illik hoznia.
A végére hagytuk Loreena McKennitt Live in Paris and Toronto koncertlemezét, ahol a Wiim Pro Plus igazán megmutatta a hangszínpad mélységét. A hallgató szinte belekerül a koncertterem légkörébe: a cselló és a hegedű hangjai természetesek, a vokál meleg és élő, McKennitt hangja pedig kristálytisztán, középen lebeg. A zenekar körül hallható térbeli ambiance aprólékosan rajzolódik ki, az utózengések realisztikusak, de sosem túlzóak. A Wiim nem próbál színezni, nem akar „jobb” lenni, mint az eredeti felvétel – egyszerűen csak átadja azt, amit a stúdióban vagy a színpadon rögzítettek. Ez az a fajta természetesség, ami a legtöbb streamernek csak álom marad.
Hangzás és karakter
A Wiim Pro Plus összességében meleg, analóg jellegű hangot kínál, ami ritka a kategóriájában. A középtartomány gazdag, a magasak selymesek, a basszus pedig határozott, de nem uralkodik. Ez az eszköz nem a mesterséges részletvadászatról szól, hanem a zenei kohézióról: minden hang a helyén van, minden szólamnak van ideje lélegezni. A Wiim ezzel az arányérzékkel pozicionálja magát valahol a szórakoztató streaming és az audiofil purizmus határvonalán.
Wiim Pro Plus – összegzés
A Wiim Pro Plus az a streamer, amely megmutatja, hogy nem kell több százezres készülék ahhoz, hogy a digitális zene valóban élőnek hasson. Az apró, jelenleg nem egész 75 000 forintos eszköz intelligensen, kompromisszummentesen és zeneien szól – ritka kombináció ez ebben az árkategóriában. Meghallgatni rajta egy albumot nem csupán technikai élmény, hanem visszatérés a zene lényegéhez: az érzelemhez, a hangulatokhoz, a pillanathoz. A Wiim Pro Plus nem akar többnek látszani, mint ami – de amit tud, azt hibátlan eleganciával nyújtja.
Kinek ajánljuk?
A Wiim Pro Plus ideális választás azoknak, akik szeretnének egy komoly, de még megfizethető belépőt a minőségi streaming világába. Kiváló megoldás lehet egy klasszikus sztereó rendszer digitális forrásaként, de akár modern multiroom hálózat részeként is tökéletesen működik.
