Az antik pénzek, bélyegek, kitüntetések mellett a zenei és filmes adathordozók is népszerűek: a CD-k reneszánszát mutatja, hogy több mint 46 ezer darabos eladásukkal megelőzték a szintén több tízezres nagyságrendben fogyó vinyllemezeket.
Az antik pénzek, bélyegek és kitüntetések régóta stabil szereplői a gyűjtői piacnak, ám az utóbbi időben újra reflektorfénybe kerültek a zenei és filmes adathordozók is. A digitális korszak ellenére – vagy éppen annak hatására – egyre többen fordulnak vissza a kézzelfogható formátumok felé, amelyek nemcsak tartalmat, hanem élményt is kínálnak.
Ennek egyik leglátványosabb jele a CD-k reneszánsza. Bár sokáig úgy tűnt, hogy a streaming szolgáltatások végleg háttérbe szorítják ezt a formátumot, az eladási adatok mást mutatnak. Több mint 46 ezer darabos forgalmukkal a CD-k megelőzték a szintén jelentős, több tízezres nagyságrendben fogyó vinyllemezeket is.
A jelenség mögött több tényező állhat. A CD-k előnye a jó hangminőség, a tartósság és az, hogy sok esetben kedvezőbb áron érhetők el, mint a bakelitlemezek. Emellett a nosztalgia is fontos szerepet játszik: sok gyűjtő számára a fizikai hordozó birtoklása, a borítók, kísérőfüzetek és extra tartalmak ugyanolyan értéket képviselnek, mint maga a zene vagy a film.
Mindez jól illeszkedik abba a trendbe, amely szerint a gyűjtés ma már nem csupán befektetés vagy hobbi, hanem identitás és életstílus is. Akár antik pénzről, akár ritka bélyegről, akár egy klasszikus album CD-változatáról van szó, a közös nevező az értékmegőrzés és az időtállóság iránti igény. A CD-k meglepő sikere pedig azt jelzi: a fizikai adathordozók korántsem mondták még ki az utolsó szót.
