Kétszer zúzták porrá a Pink Floyd dobosának McLarenjét, most mégis milliárdokat ér.

A gyűjtői autók piacán a makulátlan, sérülésmentes előélet általában a csillagászati árak alapfeltétele, ám léteznek olyan autóipari ikonok, amelyeknél a történelem és a kulturális háttér felülírja a fizika törvényeit. A jövő hónapban az RM Sotheby’s monterey-i árverésén kalapács alá kerül a világ egyik legkülönlegesebb McLaren F1-ese, amely a Pink Floyd dobosa, Nick Mason tulajdonában áll.

A szakértők szerint a jármű értéke meghaladja a 35 millió dollárt, amivel szinte biztosan ez lesz a nyilvános aukción valaha eladott legdrágább McLaren. A „Pop Art F1” néven ismert, 10R alvázszámú modell az első olyan gyári prototípus, amelyet kifejezetten az 1996-os versenyszezonra, a GTR specifikációnak megfelelően építettek meg.

A vérvörös és élénksárga gyári fényezésű szörnyeteggel eredetileg David Brabham indult a Le Mans-i előkvalifikáción, ám végül a gyári tesztprogram után a McLaren megtartotta fejlesztési célokra. A gyár 1999-ben vált meg az autótól, ekkor vásárolta meg Nick Mason, aki azóta is az egyetlen privát tulajdonosa a gépnek.

A McLarent még a eladás előtt közúti használatra alkalmassá alakították át, a későbbi finomhangolásokat pedig az a Lanzante műhely végezte, amely a márka legendás 1995-ös Le Mans-i győzelmét is menedzselte. Bár az autóért Mason a kezdetektől fogva rajongott, a sors nem kímélte a technikát.

Először 2009-ben egy újságírói tesztvezetés során csúszott ki vele a sajtó képviselője egy búzatáblába, ami után a Lanzante teljesen restaurálta a karosszériát. Nyolc évvel később, a 2017-es Goodwood Members’ Meeting rendezvényen maga Nick Mason veszítette el az uralmát a jármű felett, és csapódott frontálisan a gumifalnak.

A Lanzante csapata azonban mindkét alkalommal csodát tett, és korlátlan költségvetés mellett, gyári alkatrészekkel állította vissza a prototípus eredeti pompáját. Úgy tűnik, az F1 GTR elképesztő nimbusza mindent megbocsát: a két komoly baleset, a búzaföld és a gumifal ellenére a 35 millió dolláros kikiáltási ár tökéletesen reális, hiszen egy olyan kulturális és motorsport-történeti ereklyéről van szó, amihez fogható aligha bukkan fel újra a piacon.