A Ferrari Enzo a valaha készült egyik legjobb szívó V12-es analóg szörnyeteg, amit pontosan arra terveztek, hogy üvöltsön a pályán és az utakon. Erre az a kocsi ér többet, amit 23 év alatt csak a trélerre tettek fel meg le, és összesen 690 kilométer van benne.

A méregdrága szupersportautók exkluzív piacán a futásteljesítmény minden egyéb tényezőt felülír, és a gépkocsi használata sokszor valóságos pénzügyi öngyilkosságnak minősül. Kiválóan szemlélteti ezt a szürreális helyzetet az a 2003-ban gyártott Ferrari Enzo, amely a Broad Arrow Auctions szervezésében kerül kalapács alá a hónap végén rendezendő Monterey Car Weeken.

Az aukciósház előzetes becslései szerint a ritkaság kilenc- és tizenegymillió dollár közötti áron cserélhet gazdát. Bár ez az összeg csillagászatinak tűnik, valójában több millió dollárral marad el attól az értéktől, amelyet egy szinte azonos, ám a garázsban rejtegetett, érintetlen testvérmodellért fizettek ki a gyűjtők az év elején.

A szóban forgó példány rendkívüli ritkaságnak számít, hiszen azon kevés darabok egyike, amelyeket a klasszikus versenyvörös helyett Nero D.S. elnevezésű temetkezési fekete fényezéssel szállítottak le az Egyesült Államokba. Ebből a szűk fekete szériából ráadásul mindössze három darab készült élénkvörös Rosso bőrbelsővel, ami még inkább fokozza a gyűjtői értékét.

Az autó az elmúlt évtizedekben Nevada, Colorado és Arizona államokban is megfordult, jelenleg pedig Floridában található. A tulajdonosa az idei évben megszerezte a hivatalos gyári Ferrari Classiche tanúsítványt, és egy rendkívül alapos, több mint nyolcvanezer dollárba kerülő nagyszervizt is elvégeztetett a járművön, így a technikai állapota teljesen makulátlan.

A probléma a gyűjtők szemében kizárólag a kilométeróra állásában rejlik, amely jelenleg huszonegyezer-háromszázötvenkét kilométert mutat. Bár egy átlagos használtautónál ez elhanyagolható szám, a hiperautók zárt világában ez már rendkívül magas futásteljesítménynek számít.

Összehasonlításképpen, egy szintén fekete fényezésű és vörös belsős Enzo idén márciusban mindössze hatszázkilencvenkét kilométerrel az órájában tizenöt egész száznyolcvanöt millió dollárért kelt el. Ha a most aukcióra bocsátott példány az óvatos becslések alsó határán, kilencmillió dollárért megy el, az azt jelenti, hogy a tulajdonos minden egyes megtett kilométerért nagyjából kétszázkilencven dolláros értékcsökkenéssel fizetett. Ez a hatalmas különbség jól mutatja, hogy a mai befektetői klímában a vezetés élménye a legdrágább luxus.