Természetesen nem a kollagén mennyisége csökken a Merkúron, a „ráncokat” a bolygó zsugorodása okozza.
A Merkúr a Naprendszer legbelső és legkisebb bolygója, amelyről a tudósok már régóta tudják, hogy lassú hűlése közben folyamatosan zsugorodik. A szakemberek az 1970-es években már teleszkópos megfigyelésekkel is bizonyítani tudták, hogy a bolygó magjának hűlése miatt apránként a mérete is csökken, melyek következtében „ráncok” alakulnak ki a felszínén – ezeket szakzsargonnal élve töréslépcsőknek nevezzük.
David Rothery bolygókutató a The Conversation hasábjain számolt be a Merkúr zsugorodásával kapcsolatos legújabb kutatásukról. A szakember szerint a bolygó ráncosodását nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy almát, amely az idő elteltével veszít nedvességtartalmából, összemegy kicsit és ráncossá válik, azt leszámítva, hogy a Merkúr esetében nem vízveszteségről, hanem lehűlésről beszélhetünk.
A 2014-es becslések szerint a bolygó sugara nagyjából 7 kilométert csökkent három évezred leforgása alatt. Ráadásul a történet itt még nem ér véget, Rothery és csapata ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy a folyamat még nem zárult le, a Merkúr továbbra is fokozatosan hűl, ezzel párhuzamosan pedig a mérete is csökken.
Az istenek fürgelábú hírnökéről, Mercuriusról elnevezett égitest felszínén persze még így sincs hideg: a bolygó nappali hőmérséklete átlagosan kb. 330 Celsius fok, a maximumok pedig a 480 Celsius fokot is elérhetik. Az éjszakák viszont meglehetősen csípősek, kb. -180 Celsius fokra süllyed a hőmérséklet.
