Az Uránusz egyik holdján rengeteg folyékony víz van, ami az élet kialakulásának létfeltétele. A Miranda holdon hatalmas óceánok találhatóak.

Egy kutatócsoport nemrég szenzációs felfedezést jelentett be: az Uránusz Miranda nevű holdja alatt folyékony vizű óceán lappanghat. A csapat nem sajnálta az időt és energiát: térképezéssel és modellezéssel vizsgálták a Miranda felszínén és mélyén zajló árapály-feszültségeket, amelyek megdöbbentő következtetésre vezették őket.

A The Planetary Science Journal friss számában közzétett tanulmány szerint a Miranda alatt egy több mint 100 kilométer mély óceán lappanghat, amely valamikor az elmúlt 100-500 millió évben formálódott. Bár a kutatók szerint az óceán valószínűleg nem folyékony állapotú, a felszín alatt még mindig találhatók apró víztározók, amelyek mindeddig elkerülték figyelmünket. Ha Miranda teljesen befagyott volna, akkor felszínén repedések mutatnák az óceán kitágulásának nyomait – de ezekből egyelőre nem találtak bizonyítékot.

„Elképesztő, hogy egy ilyen kis égitesten, mint a Miranda, óceán nyomaira bukkanhatunk” – mondta Tom Nordheim, a tanulmány társszerzője és a Johns Hopkins Applied Physics Laboratory kutatója. „Ez arra utalhat, hogy több óceáni világ is keringhet Naprendszerünk távoli bolygói körül – ami egyszerre izgalmas és szinte hihetetlen gondolat.”

Az Uránusz misztikus világa és holdjai

Az Uránusz, amely az emberek tréfáinak gyakori céltáblája, a bolygókutatók számára valóságos aranybánya. A Naptól számított hetedik bolygó furcsa dőlésszögével, hatalmas fehér foltjaival és infravörös aurórájával már önmagában is igazi különlegesség. Az Uránusz gyűrűrendszerét a Webb Űrteleszkóp nemrég még részletesebben feltárta, ezzel is emlékeztetve minket arra, hogy talán mégis érdemes lenne újra felfedezni ezt a bolygót.

Ráadásul csaknem harminc hold kering az Uránusz körül. Az év elején egy újabb holdat fedeztek fel, amely mindössze nyolc kilométer széles, és minden bizonnyal shakespeare-i nevet kap majd, hogy csatlakozzon Miranda, Rosalind, Puck és a többi klasszikus karakterhez.

Miranda különleges helyzete

A NASA Voyager 2 szondája által készített ritka, közeli felvételek már a nyolcvanas években felfedték, hogy Miranda felszíne barázdákkal és kráterekkel tarkított, ami a tudósok szerint az árapály-erők és belső felmelegedés eredménye lehet. A közelmúltban készült tanulmány során a kutatók a hold belsejében lezajló erőket modellezték, így következtethettek a felszínén található feszültségre és a belső rétegek rejtett óceánjaira.

A Miranda belsejében potenciálisan létező óceán legalább 100 kilométer vastag, és egy 30 kilométeres vastag jégpáncél boríthatja. Emlékeztetőül: a Földön a Mariana-árok – a világ legmélyebb óceáni pontja – mindössze 11 kilométer mély. Bár ez az óceán valószínűleg már nem létezik teljes egészében, az a tény, hogy valaha ott volt, és esetleg most is fennmaradhat belőle némi vízkészlet, a tudomány számára igencsak érdekes kérdéseket vet fel.

Miért érdekesek ezek a jeges óceánok?

Az asztrobiológusok szerint a Naprendszer távoli óceáni holdjai, mint az Európa, Ganymedes és Enceladus mellett Miranda is potenciálisan lakható környezet lehetett egykor. Bár a Miranda kutatása még várat magára, a közeljövőben induló Jupiter és Európa missziók, például a JUICE és Europa Clipper küldetések, fontos új információkkal szolgálhatnak ezekről a jeges világokról, amelyek talán később Mirandára is alkalmazhatók lesznek.

A NASA és a világ többi űrkutató ügynöksége tehát újra figyelmet fordíthat az Uránuszra, hogy feltárják annak rejtett óceánjait és titkait, amelyek talán a világűr legérdekesebb életnyomai közé tartozhatnak