Nem feltétlen kell egy McLaren volánja mögött ülni ahhoz, hogy önkívületi állapotba kerüljünk a vezetés élményétől. Elég ehhez egy Lada Niva is.

Az autórajongók évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy mi tesz egy autót igazán izgalmassá, ám a háttérben zajló neurológiai folyamatokat eddig ritkán vizsgálták. A Castrol olajipari óriás a brit Brainbox idegtudományi vállalattal együttműködve elindította a „Thrill of Driving” (A vezetés izgalma) elnevezésű kutatást.

A tudósok célja az volt, hogy műszerekkel mérhetővé tegyék az emberi agyban és testben zajló reakciókat a volán mögött, felvázolva az izgalmat kiváltó három fő tényezőt.

A zsigeri ingereket (fizikai és mentális stimuláció), az intellektuális bevonódást (mennyire fókuszál az agy a feladatra), valamint az érzelmi egyensúlyt (a feszültség és a félelem aránya). A kísérlet során a tesztalanyok agyhullám-mérő (EEG), szívritmus-variabilitást (HRV) rögzítő, bőrvezető-képességet (GSR) figyelő, valamint szemmozgás-követő berendezéseket viseltek.

A résztvevők öt különböző vezetési szituációt teszteltek a bedfordshire-i PalmerSport versenypályán. Alacsony sebességű off-road vezetést terepjáróval, gokartozást, pályaköröket egy McLaren Artura GT4 volánja mögött, nyitott karosszériás versenyautózást, valamint utasként való száguldást egy professzionális pilóta által vezetett JP-LM prototípusban.

Az eredmények meglepő összefüggésekre világítottak rá. Bár a vezetési élmény és az izgalom a McLaren GT4 terelésével érte el a csúcspontját, a száguldó prototípus utasüléseiben az alanyok agya már a szorongás jeleit mutatta, mivel a kontroll hiánya miatt elárasztották őket az ingerek.

Ezzel szemben a mindössze 8 km/h-s sebességű terepezés és a gokartozás során az agy pontosan ugyanazt a magas kognitív fókuszt és idegélettani „flow-állapotot” produkálta. A kutatók végső következtetése szerint a valódi autós élményt nem a puszta tempó, hanem a koncentráció, a fizikai kihívás és a teljes kontrollérzet jelenléte adja meg a vezető számára.