Új Retro Gaming sorozatunkban olyan régi játékokat veszünk elő (nem feltétlenül megjelenésük sorrendjében), amelyekkel előszeretettel játszottunk még a videójátékok hajnalán. Aki nem mostanában kezdett el játszani, annak minden bizonnyal van valamilyen emléke egy-egy Nintendo, SEGA vagy akár Commodore 64 játékról, amik a – maiakhoz képest – kezdetleges megoldásokkal voltak képesek órákra elfeledtetni velünk, hogy létezik a külvilág. Az egyik ilyen játék pedig számomra pont a Tetris volt.
Talán épp emiatt szerintem a Tetris nem csupán egy játék. A videójáték történelem egy fontos alapköve, melyet az orosz származású Alexey Pajitnov fejlesztett még 1984-ben. Azóta pedig olyan karriert futott be, amelyre bármelyik next-gen konzol játék büszke lehetne.
Szerintem nincs olyan kijelzővel rendelkező elektronikai eszköz, amelyen ne futtatak volna Tetrist az elmúlt években. Ha már Doom is futott ugye a terhességi teszten.
De nézzük magát a Tetris játékot.
Amikor a grafikáról van szó, kicsit nehéz helyzetben vagyok. Bár a neten nagyjából bárhol találsz egy Tetris játékot, ami mind az eredetire építkezik, de sajnos az 1984-ben fejlesztett verziót nem volt alkalmam kipróbálni. Vannak persze lelkes rajongók, akik Linux terminalban emulálják az eredeti játékot, de én nem merészkedtem ilyen messzire.
Azóta persze számos fejlesztés történt, a blokkok színesek lettek, kaptak egy kis 3D effektet, de emlékszem, hogy gyerekkoromban megjelent még a térbeli változata is BlockOut néven.
Aztán 2018-ban megjelent a Tetris Effect, amely már modern grafikai enginet használ, illetve VR támogatást is kapott, ha esetleg valakinek ez hiányzott volna.
Mellesleg, mint megtudtam a Tetris effect vagyis Tetris hatás amúgy egy olyan jelenség elnevezése, amikor valaki túl sok időt tölt egy bizonyos tevékenységgel, ami már kihat a gondolkozására, képzeletére és az álmaira is. Tetris játékosok esetében ez például azt is jelentette, hogy a játékosok már a való életben is azt figyelték, hogy a különböző formák, hogyan illeszthetők össze – épületek, dobozok a szupermarketben.
Ami a történetet illeti némileg elmarad a God of War, vagy a Last of Us 2-től, de tekintve, hogy mennyi erőforrást használt az örök klasszikus, ezt elnézhetjük neki.
Annak aki valamiért egy kő alatt töltötte az elmúlt 36 évet, a Tetris lényege, hogy egy (a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint) 10×40 négyzetből álló pályán (amelyből 10×20-at lát a játékos) folyamatosan újabb blokkot kap a 7 különböző típusból, amelyet megfelelően kell elhelyeznie a pálya alján. Ha kitölt egy sort, akkor azért pontot kap és a sor eltűnik a pályáról, miközben a pontszámunk növekedésével a játék sebessége is egyre gyorsul. A cél, hogy minél több sort tudjunk eltüntetni és ezáltal sok ponttal zárjuk a pályát.
Összességében elmondhatjuk, hogy:
„…a sikereid köddé válnak. A hibák felhalmozódnak. Pont, mint az életben.”
Ha nem visszük túlzásba a játékot, akkor a Tetrisnek pozitív kognitív hatásai is lehetnek, melyet Dr. Richard Haier mutatott ki egy kutatásában. Azoknál a játékosok, akik napi 30 percet játszottak három hónapon keresztül, hatékonyabb agyi aktivitást figyeltek meg olyan területeken, mint például a kritikus gondolkodás, érvelés vagy információ feldolgozás.
Mit is mondhatnánk erre? Mindenki porolja le a Tetris kézi konzolt, szerezzen be két darab AA elemet (lehetőleg tölthetőt) és cél a napi 30 perc. Gondolom.
[sc name=”facebook” ]
