Vannak, akiket nem zavar, de olyanok is vannak szép számmal, akik a tapétát lekaparnák a falról, ha a számítógépük, vagy éppenséggel a velük egy irodában dolgozó kollégák számítógépe, illetve az abban található ventilátorok egy sugárhajtású repülőgép hajtóművével egyenértékű zajterhelésnek teszik ki őket, amikor a gép egy-egy számításigényesebb feladatnak nekiveselkedik. Az asztali gépek terén pedig pláne bosszantó, hogy azok nagy része már a bekapcsolás pillanatától folyamatos zajártalomnak teszi ki az egész, körülötte lévő irodát. Ennek nem feltétlenül kell így lennie.
Ebben a cikkben mutatunk két trükköt, amivel alaposan csökkenthetjük asztali házunk által generált zajt, ami nem csak nyugalmasabb, kellemesebb környezeti élményt hoz magával, de a számítógépen lejátszott zenék, filmek hangját sem zavarja a gépből beszűrődő folyamatos zúgás.
A ventilátorban is a nagyobb a jobb
Az asztali gépek terén a zajt főleg a hűtést biztosító ventilátorok alapos megválogatásával csökkenthetjük. A jóminőségű csapágyazás nagyban csökkenti a zajt, de emellett kaphatóak még speciálisan erre a célra kialakított hűtőrendszerek, amelyekben a ventilátorok nagyobb méretűek az átlagosnál és így lassabb forgási sebességgel is képesek a kellő légmozgás biztosítására.
Ma már komplett számítógépházakat is kaphatunk, amik ezen elv köré épültek. Mi például egy Thermaltake View 51 házat használunk, amibe gyárilag két hatalmas ventilátort építettek. Ezek szép lassan, szinte teljesen hangtalanul forogva teszik a dolgukat és így sem alapjáraton, sem pedig komolyabb terhelés közben nem hallatszik semmilyen zaj a házból. Ugyanez igaz a tápegységekre, amik közt találunk úgynevezett „silent” modelleket, amik vagy szintén nagy méretű ventilátorokkal dolgoznak, vagy passzív hűtésűek és így a ház hűtésére támaszkornak. Ha pedig teljes csendet szeretnénk, akkor a legjobb megoldás, ha a processzorunkat szintén nem egy mezei hűtőrendszerrel tartjuk egészséges hűmérsékleten.
A vízhűtés nem csak az autóipar sajátja
Mint az közismert a víz hővezető képessége több, mint duplája a levegőének, így a vízhűtés elve már messze nem egy újdonság. Erőművek, motorok, gépek használják ezt már sok tíz éve és a számítástechnika számára sem ismeretlen ez a fogalom.
A processzorok hűtésére például szinte nincs is jobb megoldás, mint egy jó kis vízhűtéses rendszer – természetesen most ne emlegessük a tuningversenyek cseppfolyós nitrogénhűtésű csodáiról – kompakt, hatékony, és ami fő, biztonságos.
Az eleinte megjelenő összerakható és néha széteső rendszerek után már jó ideje kaphatóak előre összeépített vízhűtéses rendszerek. Ezek a rendszerek teljesen zárt rendszerűek, a hűtő egységük fix összeköttetésben van a processzorra pasztázható hőcserélővel, így az összeszerelés közben, vagy a rossz összeszerelés miatt bármikor bekövetkező szivárgás eleve kizárt.
Mi ezt a rendszert szintén a Thermaltake kínálatából választottuk ki. Egy TH 240-es mellett döntöttünk. Ezt a rendszert szintén nagy, 1500 fordulat/perc sebességű ventilátorok hűtik (illetve azok a benne cirkuláló folyadékot hűtik, amik pedig a processzort magát), így ugyanolyan hangtalan, mint a házunk maga, így már csak a videokártya hűtésére kell majd figyelnünk, illetve, ha az ember megelégszik a processzorba épített videó használatával, akkor még arra sem.
[sc name=”facebook” ]
