Szellenteni emberi dolog, ez alól pedig az űrhajósok sem képeznek kivételt, a gáznak ugyanis valahogy távoznia kell. Az már más kérdés, hogy egy jól irányzott durrantással akár tüzet is okozhatnak a fedélzeten.
Összetétel tekintetében az eleresztett galambok 99 százalékban színtelen, szagtalan gázokból állnak, és a fennmaradó egy százalék az, amelyek között a szagért felelős molekulákat is megtaláljuk (például a záptojásból is ismert hidrogén-szulfidot). Na mármost, a bélgáz metánt és hidrogént is tartalmaz, amelyek erősen gyúlékony, robbanékony vegyületek, amikkel a Földön alapvetően nincs is nagy gond, ha nem épp egy öngyújtóra próbálsz rápukizni – ennek ugyanis igen csúnya vége lehet. Az űrhajósok azonban igen gyakran kis méretű, túlnyomásos terekben dolgoznak, ahol a szellentés bizony könnyen tüzet is okozhat a fedélzeten.
A másik nagy gond az űrben való pukizással, hogy nincs hova menekülni előle. Míg a Földön a kellemetlen szagok gyorsan eloszlanak, addig az űrhajóban csak nagyon kis mértékű a légáramlás, ami viszont nem elegendő ahhoz, hogy ezek az „illatok” távozzanak. Mike Massimino űrhajós szerint az a legjobb, hogy ha jön az inger, akkor mihamarabb a mosdó felé vesszük az irányt, ezt a helyiséget ugyanis direkt úgy alakították ki, hogy valamivel hamarabb kiszellőzzön.
Ha hasznosnak találtad ezt a cikket, oszd meg másokkal is!
