A TechWorld oldalain eddig is szerepeltek hifi-készülékek, és teszteket is közöltünk pár érdekesebb darabról, de most úgy döntöttünk, hogy egy merőben új színt is beengedünk az oldalunkra, aztán majd meglátjuk, mennyire lesz sikeres. Ha az lesz, rendszert is csinálhatunk belőle. Ez az új szín pedig a használt hifi készülékek tesztje lesz, aminek apropójául az elmúlt évek hifis trendjei szolgálnak. Jelen teszt pedig egy magnódeckről, mégpedig a Technics RS-BX747 típusról szól.
Újra szól a kazetta
Az talán már senkinek nem jelent újdonságot, hogy a hanglemezek (vagy ahogyan még mindig sokan ismerik őket a bakelitek) új reneszánszukat élik. Ez valójában már nem is új reneszánsz, hiszen évek óta egyre növekszik a piacuk, nem csak a használt lemezeknek, hanem az újaknak és ugyanígy a lemezjátszóknak is.
Az viszont már egy kicsit kevesebb emberhez jutott el, hogy a kompakt kazetták és az ezeket lejátszó(felvevő) deckek, magnók, Walkman-ek piaca is meglódult az utóbbi években.
Azt most tegyük félre, hogy mennyi esélye van ennek a technikának a jóminőségű streamer szolgáltatások korában, de az tagadhatatlan, hogy van egy romantikája a dolognak. A fő érv egyébként itt is a fiatalkori élmények újraélése, amikor órákig vadásztunk a rádióban egy-egy jó számra és amint elindult, már nyomtuk is be a Rec gombot a deckünkön. Emellett a zenék fizikai birtoklása, gyűjtése is egy teljesen más élmény így, mintha csak a Spotify könyváraink méretének hízását tudnánk figyelemmel kísérni.
Végül pedig az egy tagadhatatlan tény, hogy a zenehallgatás egy szertartással egybekötve (kiveszem a kazettát a tokból, beteszem a lejátszóba, elindítom…) sokkal jobban leköt minket és így a simán háttérzenéből könnyebben alakulhat ki a régimódi „zenehallgatás”, ami a mai rohanó világban akkor is egy kis lelassulást és a stresszoldást eredményezhet, ha a hallgatott zene történetesen mondjuk egy Biohazard album.
Technics RS-BX747
Az imént kifejtett trendre reagálva úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk, milyen élmény tud nyújtani egy kazettás deck és ha már kipróbáljuk, nem valami egyszerűbb darabbal akartunk indulni. Nakamichi, vagy Revox deck sajnos nem volt a közelünkben, de amikor elkezdtünk keresgélni, a neten, megtaláltuk az egyik fiatalkori álomkészülékünket, a Technics RS-BX747-est egy Facebook hirdetésben. A hirdetés pedig elvezett minket egy csodás helyre, a Szondi utcai Hangszóróboltba, ami a neve ellenére messze nem csak hangszórókat árul. Hihetetlen mennyiségű használt hifit találtunk itt szakszerűen leszervizelve, kitakarítva és köztük ezt a csodás Technics darabot is, amit azonnal el is vittünk és bekötöttünk az irodai szettünkbe egy teszt erejéig.
A környezet
A hifi szett, amiben a Technics készülékét vallatásra fogtuk egy viszonylag vegyes darab, ugyanis még alakul a dolog (jó, ez mindig alakul, aki hifizik, az pontosan tudja ezt). Mindenesetre az erősítő és a hangfal már jó ideje fix, ez pedig egy Audio-Hungary Qualiton X200-as csöves erősítő és egy Jamo Concert 8 30th Anniversary Limited Edition hangfalpár. A jelforrás pedig, amiről a deckre felvételeket készítettünk, most éppen egy Audio-Technika AT-LP5-ös lemezjátszó volt, ami már csak azért is autentikus, mert gyermekkorunkban is lemezektől vetettünk fel kazira egész albumokat a Tropical nevú lemez és kazettaboltban. Az egész rendszert egy Dynavox X7000 hálózati tápszűrőn keresztül csatlakoztattuk a hálózatra, hogy minél kevesebb zajt szedjen fel onnan, a kazetta pedig, amit használtunk egy Denon MG-X100-as volt.
A deck
A Technics RS-BX747 egy legendás darab volt, az amorf fejes AZ sorozat előtt futott 1993-94-ben. Az AZ6 és AZ7-el szemben komoly előnye, hogy sokkal könnyebben javítható, mert máig is van hozzá elérhető alkatrész, nem úgy, mint az amorf fejesekhez. Ez pedig egy 30 éves technikánál eléggé fontos fegyvertény. Emellett ez a modell még kvarcvezérelt, közvetlen meghajtású transzporttal készült, aminek köszönhetően bizony, még így 30 év után is pontosan működik.
Az RS-BX747 már a felépítménynél kezdi a minőséget, a háza ugyanis, bár már nem a 10-20 évvel korábbi elődei megsemmisíthetetlen fémkasztniját viseli (bár az előlap az aluminium), azért rezonancia-csillapító alapra épül (THCB = Technics Hybrid Construction Base).
Az előlapon rengeteg gomb és kezelőszerv található, és egy elég apró karakteres kijelző, ami talán a leggyengébb pontja a készüléknek.
A deck nagyon sokoldalú mind a felvétel, mind a lejátszás terén, ugyanis számos beállítási lehetőséget kínál a hangminőség finomhangolására, például a Dolby B és C zajszűrés, az MPX szűrő, valamint a variálható, vagy automatikusan is bekalibrálható bias beállítások révén. Az eszköz ugyanis automatikus kalibrációs (ATC) funkcióval is rendelkezik, amely lehetővé teszi az optimális előmágnesezés és kivezérlésszint beállítását az adott szalag típusa és minősége alapján.
Felvétel/lejátszás
Az RS-BX747 nagyon megbízható teljesítményt nyújt felvétel és lejátszás terén is. A vinyl forrással is nagyon szépen boldogult, bár hozzá kell tenni, hogy a teszthez használt Denon metal kazetta eleve egy jobb minőségű darab és így könnyebben adja vissza a magasakat. Normál Sony HF kazáttán már nem volt ennyire egyértelműen szuper az élmény, de ha az előmágnesezést „L” állásba állítottuk, azért itt is elég szép eredményt kaptunk. Az automatikus ATC alapból 3 frekvencián – 400 Hz, 5 KHz és 15 KHz – teszteli a szalagot, és 3 szabványos beállítás közül választ – standard, alacsony (a magasabb frekvenciák erősítése) és magas (az alacsonyabb frekvenciák felé tolva). Ezt állíthatjuk be manuálisan is.
Az egész folyamat tehát szépen testre szabható és úgy általában van benne egy jó adag a régi idők zenehallgatós romantikájából. Itt nem az történik, hogy rápöccintünk a telefonunk kijelzőjére, elindítunk egy számot és ha az tetszik, akkor „betesszük” a kedvencek közé egy újabb pöccintéssel. Nem, itt betesszük a kezettát, előfelvételt készítünk, beállítjuk az előmágnesezést, majd a kivezérlést. Itt mindenki a saját szájíze szerint manipulálhat egykicsit a felvételen és így a végeredmény már csak az övé lesz.
Persze ha a cél minél jobban megközelíteni az eredeti felvételt, akkor már sok mindenre oda kell figyelni. Például a forráskészülékre, a kábelezésre és legfőképpen a kazettákra. A nálunk kipróbált három fajta kazi például tökéletesen megmutatta, micsoda óriási különbségek vannak a szalagok közt, ha ugyanazzal a készülékkel veszünk fel rájuk.
A Denon MG-X 100 például olyan gyönyörű magasakat tudott gond nélkül lekezelni, hogy egy kis Dave Brubeck és Norah Jones után Loreena McKennitt egy egész albumát fel is másoltuk rá és istenbizony ugyanolyan élvezettel hallgattuk végig, mintha a CD-ről szólt volna. Minimális különbség volt csak és azt is elmosta az élmény, ahogy a kivezérlésszint jelző villogást bámulva szinte transzba estünk. A bőgő mélyeit szépen megmutatta, de a legmagasabbra húzott hegedűvonást is megéreztük legalább, ha nem is feltétlenül hallottuk. A chrome-os TDK SA esetében ez már nem volt ennyire egyértelműen gyönyörű, de még mindig jó érzés volt HALLGATNI a zenét. Egy icipicit lejjebb volt a magasak teteje, a hárfa és a hegedű néhol hamarabb elhallgatott, mint ahogy a zenészek ezt szerették volna. Itt viszont bejött a rock a képbe. Egy jó kis Faith No More, vagy Matellica minden szuszt ki tudott préselni belőlünk. Itt természetesen nem lenne jogos leírni azt, hogy a CD-nél jobb volt, mert nem volt jobb, de az a minimális hiba és zaj, amit a deck ráengedett a kazira mintha még egy kicsit életszerűbbé is tette volna a zenét. A normál kazetta létezésének nyilvánvalóan költségvetési okai vannak, hiszen sokkal ocsóbb volt, mint a jobb társai és nem is szólt olyan jól(ebből is voltak komolyabb darabok, de nem az volt a döntő többség). Mondjuk az is igaz, hogy az akkori időkben elterjedt Intersound-Aiwa-Panasonic-Sony Walkmanek pici, rosszul illeszkedő fülesein át tolmácsolva szinte teljesen feleslegessé váltak a túlzott magas hangok, hiszen azokat könnyen cincogássá silányították az olcsóbb sétálómagnók.
Íme a saját tesztlistánk:
Ezért nem is volt feltétlenül baj, ha a normál szalagok nem igazán bővelkedtek a magasabb frekvenciákban. Így például isteniek voltak anno az úgynevezett „popzenék” tolmácsolására. Ezt mi is éreztük és ha lett volna mondjuk egy Kozsó, vagy legalább egy jó kis 4F Club CD-nk, akkor megpróbálkoztunk volna egy ilyen felvétellel. Sajnos azonban nem volt, volt viszont egy halom elektronikus zenénk, amit a normál Sony EF a megfelelő beállításokkal (lásd feljebb) egész jól lekezelt. Daft Punkék Giorgio by Moroder című számát például egész nap elhallgattuk volna a Sony EF-ről is. Ebből a zenéből nem hiányzott semmi. Itt érzelmekkel manipulálnak, nem sávszélességgel és ez jól át is jött a láncon egészen a hangfalig. És itt viszont már beömlik az ember fejébe a régi idők házibuli-hangulata az állandó kazettacserékkel és azzal, hogy még az agyonhallgatott, hullámzó minőségű szalagokról is imádtuk hallgatni Billy Idol bármelyik számát és itt vége is az objektív tesztelésnek. A lényeg az lett, hogy a BX747 egy nagyon jó kis deck. Nyilván nem egy csúcs Nakamichi, de már nagyszerű felvételeket lehet vele készíteni és a más magnókkal készített, vagy gyári kazettákat is szépen szólaltatja meg. Ennyit számít hát, ha nincs a zenében olyan aljas hangszer, mint egy hárfa, hegedű, vagy mondjuk cinek, csak elektronikusan generált zene. Azzal nehéz meglepni ezt a magnót, (szinte) mindegy, milyen a szalag, amit beletöltünk.
A lejátszást segíti a számkereső funkciós tekerés, ami megkönnyíti a változatos zenehallgatást és van még egy kellemes extra itt, mégpedig a változó sebességű gyorscsévélés, ami a hátralévő szalag mennyiségétől függően változtatja a tekerés sebességét és így pokoli gyorsan képes tekerni, de ugyanakkor a szalag végén nem tépi meg az orsót, mert addigra szépen lelasul a motor.
Ajánlás
A Technics RS-BX747 egy kiváló választás minden olyan felhasználó számára, aki kipróbálná a kazetták világát, vagy esetleg már bele is szeretett és most a megbízható társát keresi. Az ára nem a legalacsonyabb, olyan 60-80 ezer forint körül mozog a használtpiacon, ezért nyilvánvalóan olyanoknak való, akik valamennyire komolyabban gondolják a dolgot, mert a fater kazettásdobozát a padláson megtaláló fiatalok sokkal olcsóbban is találnak a neten valami leharcolt decket, amin meghallgathatják a régi Led Zeppelin slágereket B. Tóth Lászlóval a számok elején és végén. Azt viszont még egyszer megjegyeznénk, hogy ha egy olyan megbízható kereskedőtől szerezzük be a készüléket, mint a Hangszóróbolt, azzal megtakarítunk magunknak egy csomó bosszankodást, amit egy ellenőrizhetetlen előéletű, karbantartást sosem látott készülék okozhat nekünk.
