Manapság teljesen megszokott, hogy az interneten is tudunk vásárolni, de hogyan jutottunk el odáig, hogy az online vásárlás napjainkra szinte életmóddá vált?
1984-ben az angliai Gatesheadben a 72 éves Jane Snowball (igen, Hógolyó asszonyság) leült a karosszékébe, és televíziója távirányítója segítségével margarint, kukoricapelyhet és tojást rendelt a helyi Tescóból – írja a BBC. Ezzel voltaképp a történelem első „online” vásárlását bonyolította le Snowball asszony, aki csípőproblémákkal küszködött, így pont jól jött neki, hogy „online” is leadhatta a rendelését. Az árukat pedig a rendelést követően nem sokkal később házhoz is szállították, amit az asszony készpénzzel rendezett.
A rendelést egy Videotex nevű rendszer tette lehetővé, amit Michael Aldrich angol feltaláló fejlesztett ki még 1979-ben. A Videotex tulajdonképpen számítógépes terminállá alakította a televíziót, és telefonvonal segítségével tudott információkat továbbítani a különböző kiskereskedők számítógépeire. A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy a távirányítón a megfelelő gomb megnyomása után egy meglehetősen egyszerű, vizuális felület jelent meg, ami leginkább a klasszikus teletextre emlékeztetett, és ami lehetővé tette Snowball asszony számára, hogy a tévén keresztül leadja a rendelését.
Bár Snowball asszony televízión keresztül leadott rendelése kétségkívül történelmi pillanat, szigorúan véve nem tekinthető az első online vásárlásnak, hiszen nem az interneten zajlott – ami nem csoda, hiszen a mai értelemben vett, weboldalakkal átszőtt internet ekkoriban még nem is létezett. 1994-ben viszont már igen, Dan Kohn vállalkozó ekkor hozta létre a világ első online piacterét, a NetMarketet, ahol különféle árucikkeket lehetett biztonságosan házhoz rendelni.
És itt jön a lényeg: az első dolog, amit a Netmarketen sikeresen értékesítettek egy Sting CD, a Ten Summoner’s Tales volt. A lemez 12.48 dollárért talált gazdára az interneten.
