Történelmi tudásunk szerint a kokain csak valamikor az 1800-as években jött Európába, de kiderült, hogy már sokkal korábban itt volt. 

A „kokain” szó hallatán nagyjából az jut az ember eszébe, hogy ez egy 20. században indult dolog, összetekert papírpénzek, hatalmas szippantások, felpörgött figurák képe jelenik meg előttünk. Nos, a helyzet a jelek szerint az, hogy a szer sokkal hamarabb itt volt a kontinensen, mint azt egyébként is tudtuk. Habár eddig széles körben elterjedt nézet volt, hogy az anyag valamikor az 1800-as években jelent meg Európában, a 17. századi Olaszország lakosai már biztosan használták.

Milánóból származó konzervált emberi agyak pozitív tesztet mutattak a kábítószerre, méghozzá évszázadokkal azelőtt, hogy a drog a korábbi feltételezések szerint elterjedt volna Európában. A kérdéses mumifikálódott szürkeállományt a Ca’Granda kriptában találták, egy temetkezési helyen, a kor egyik legnagyobb kórházának közelében. Az Ospedale Maggiore arról volt ismert, hogy Milánó szegényeit és egyébként hátrányos helyzetűeket kezelt.

A Milánói Egyetem kutatói több korábbi vizsgálatot is végeztek a kriptában talált maradványokon, hogy megállapítsák, hogyan nézhettek ki a korabeli orvosi kezelések. Legutóbbi tanulmányukban, amelyet a Journal of Archaeological Science című folyóiratban tettek közzé, toxikológiai vizsgálatokat végeztek a koponyákból lekapart agyi anyagon. A kilenc vizsgált minta közül kettőben Erythroxylum coca aktív összetevőit találták.

A kokain jelenléte ezekben a maradványokban elég meglepő. A kokanövény Dél-Amerikában őshonos, és a spanyolok 15. századi Újvilágba érkezéséig az európaiak számára ismeretlen volt. Bár voltak erőfeszítések arra, hogy a növényből származó mintákat hazaszállítsák, azok nem bírták az Atlanti-óceánt átszelő, hosszú hajóutat. Ugyanakkor korábban is voltak már olyan bizonyítékok, melyek azt mutatták, hogy a kokain korábban került a kontinensre.

Itt vannak például egy francia botanikus feljegyzései, aki az 1750-es években kapott egy szállítmány Erythroxylumot. Az 1600-as években Spanyolország által uralt Milánóról is ismert volt, hogy növényeket importált az Újvilágból, így teljesen elképzelhető, hogy a kokacserje átjutott ide. A mintákban kimutatott vegyületek egyike a koka levelekben található alkaloid, a hígrin volt, ami azt jelzi, hogy a növényt nem a megszokott por alakúra alakították át. A régi milánói lakosok, bárkik is voltak, valószínűleg a levelek rágásával fogyasztották a kábítószert.

A kutatók elismerték, hogy a drog jelenléte nem jelenti azt, hogy a kórházban kezelésre használták. Nem volt dokumentálva egyetlen kórházi feljegyzésben sem, mint olyan drog, amelyet beadtak volna, ami arra engedte következtetni a kutatókat, hogy a növényt euforikus hatása miatt használhatták. Ha ez így van, a tanulmány talán megtalálta az első európai rekreációs felhasználását egy olyan drognak, amely milliárd dolláros iparággá nőtte ki magát, és évente több ezer túladagolásos halálesetet okoz.

Nem a kokain volt az egyetlen ma már ismert rekreációs célú drog, amelyet a Ca’Granda kriptában felfedezett maradványokban találtak. Ugyanezen kutatók 2023-as combcsontok elemzése során kannabisz nyomaira bukkantak. Ezek szerint a 17. századi Milánó lakói már tudták, mivel dobják fel magukat, ha az olasz bor kevés.