A NASA hangsebességre is képes repülőgépének utánégetője megdobogtatja a repülést szerető ember szívét.
Még mielőtt bárki belekötne a címbe, a „szupergyors repülőgép” polgári fogalmában értendő, és nem ér bármely, szuperszonikus képességekkel rendelkező vadászgépet, vagy mondjuk a Blackbird-öt emlegetni. Szóval, a NASA nemrég fejezte be az X-59 nevű repülőgépének hajtómű-teljesítmény tesztjeit a módosított F414-GE-100 hajtóművön.
„A terveknek megfelelően, sikeresen végigvittük a földi teszteket”, mondta Raymond Castner, a NASA Glenn Kutatóközpontjának X-59 propulziós felelős vezetője egy hivatalos közleményben. „A szélcsatornás tesztek alapján sima és egyenletes légáramlást kaptunk. Nem voltak szerkezeti vagy túlzott rezgési problémák. A hűtést igénylő hajtómű- és repülőgép-alkatrészek is rendben voltak.” Az egyenletes légáramlás azért fontos, mert amikor a légijármű átlépi a hangsebességet, elég komoly zajt csap, az ekkor keletkező lökéshullámok kombinációja miatt.
A hangrobbanás megrémítheti a földön tartózkodó embereket, és akár ablakokat is betörhet, emiatt az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) 1973-ban betiltotta a nem katonai szuperszonikus repüléseket a szárazföld felett. A kereskedelmi szuperszonikus utazás a Concorde utolsó repülése (2003) óta nem létezik.
Először az X-59 csapata a repülőgép hidraulikus rendszereit, elektromos és környezeti vezérlőrendszereit tesztelte. Ezután fojtószelep-teszteket végeztek, majd utánégetőre kapcsoltak (ahogy az a fenti videóban is látható). A kipufogógázokban látható állóhullám-mintázatok a kipufogógázok összenyomódása és kitágulása során alakulnak ki, amikor azok szuperszonikus sebességgel hagyják el a rakétahajtómű fúvókáját.
A NASA repülőgépének karcsúsága csökkenti a talajon érezhető nyomásváltozást, így a hagyományos hangrobbanást egy sokkal enyhébb „hangdobbanássá” alakítja át. Egy NASA-mérnök az X-59 hangját az autó ajtajának becsukásához hasonlította.
